Imavirrasztás Zselízen a felvidéki magyar katolikusokért

A Mária Légió felvidéki tagozata és a Pázmaneum Társulás közös szervezésében került sor július 18-19-én a felvidéki magyar katolikusokért végzett imavirrasztásra. Az alábbiakban kedves olvasóink beszámolót olvashatnak a rendezvényről.

Immár 8. alkalommal szerveztük meg Zselízen a Szent Jakab Napokat, mely alkalomból engesztelő virrasztást tartottunk 2008. július 18-19-én templomunkban.
17.00 órától idős és beteg testvéreink szentgyónáshoz járulhattak, hogy lélekben megtisztulva vehessék fel a szentkenetet. A szentmisét is értük ajánlottuk fel, melynek főcelebránsa Ft. Pintér Zoltán besenyői lelkiatya volt. Szentbeszédében rámutatott arra, hogy a mai rohanó világban egyre kevesebbet figyelünk az idős és beteg emberekre. Sok helyen az idős szülő, nagyszülő teher, akire már nincs szükség. Pedig az idős, megtört, beteg embertől is tanulhatunk. Ők azok, akik a munkában megfáradt kezüket már „csak” imára tudják kulcsolni és könyörögnek, imádkoznak értünk is. Az egyik beteglátogatás alkalmával kellemesen meglepődve tapasztalta, hogy a sok éve ágyhoz kötött beteg nem zúdította rá panaszait. Hálálkodva mondott köszönetet, hogy annyi évig járhatott naponta szentmisére. Ma pedig szenvedéseit ajánlhatja fel a hét minden napján más-más szándékra. (papi és szerzetesi hivatásokért, Krisztus szenvedéseiért, az egyházért, a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, az Isteni Irgalmasságért). Megható volt látni a szentmisében, amikor beteg és idős testvéreink hosszú kettes sorban türelmesen várakoztak a Szent kenet és az Oltáriszentség vételére. Ők már tudják, hogy a szenvedéseket csak Isten kegyelmével megerősítve lehet elfogadni és viselni.
A szentmise után következett Ft. ThDr. Karaffa János atya bevezető elmélkedése, melyben a magyar szentek és hitvallók életéről hallottunk buzdítást, akik megpróbáltatásaik közben is meg tudtak maradni magyarnak és kereszténynek. Többek között Mindszenty bíborosról, Salkaházi Sáráról, Eszterházy Jánosról emlékezett meg, akik példát mutattak a hazaszeretetről, a felebaráti szeretetről és a nemzetük iránti szeretetről.

Az Egyháznak megújulásra van szüksége, a nemzet lelki megújulására. A múlt hibáiból tanulni kell, értékeit pedig megőrizni. „Egy nemzetnek lehet elnyomást tűrnie, de nem szabad jogainak megvalósításáról lemondania” - idézte Kossuth Lajost. Végül János atya elmélkedését Reményik Sándor: Templom és iskola c. versével fejezte be. Igen mély és megfontolandó gondolatok…
Mi pedig hisszük és érezzük, hogy Isten Igéjét jogunk van saját anyanyelvünkön hallgatni és szívünkből a reménység kiált és kéri a segítséget az egyetemes emberszeretetért, nemzeti identitásunk és kereszténységünk megtartásáért.

 Az éjszakai elmélkedő Szentségimádást egyházközségeink hitbeli megerősítéséért végeztük. Az imák közötti csend alatt volt időnk elgondolkodni az Oltáriszentségről, volt időnk kérni a Szentlelket, hogy őrizze és növelje hitünket. Saját szavainkkal mondhattuk el kéréseinket, köszöneteinket a szentségi Jézusnak. Ráeszméltünk, hogy csakis Isten segítségével menthetjük meg a lelkeket, a keresztény erkölcsöt és az Egyházat. És csak a jó Istennel való kapcsolatból növekedhet hitünk, reményünk és szeretetünk.
A 23.00 órakor kezdődő Szentségimádási órában a magyar családokért imádkoztunk. Hálát adtunk Isten legértékesebb ajándékaiért – szülőkért, hitvestársért, gyermekekért. Ezt követte az éjféli szentmise, melyet a magyar családokért ajánlottuk fel. A szentmise főcelebránsa Ft. Farkas Zsolt garamkövesdi plébános úr volt. Szentbeszédében rámutatott arra, hogy az ember életében a legnagyobb kincs maga a család. Hiszen ez Isten szeretetének földi változata. Ahhoz, hogy egy kapcsolat jól működjön, meg kell ismerni a másikat, és el kell őt fogadni. S hogy a családban továbbra is boldogság legyen, sokat kell egymással törődni, beszélgetni, foglalkozni a gyermekekkel és imádkozni. Becsüljük meg Isten ajándékát, azt a csodát, melyet a házasságkötésben kaptunk. A szentbeszéd után Zsolt atya megkérte a jelenlévő házaspárokat, hogy lépjenek közelebb az Úr asztalához, ahol megújították házassági fogadalmukat. Zselízen és a környező egyházközségekben több Mária Légiós csoport működik és nagyon sok támogató segédimádkozónk is van. Ezért természetes volt számunkra, hogy az éjszakai adórációhoz hozzájárulva elimádkozzuk a Rózsafüzért és a Mária Légió imáit a Tessera alapján.

A Jézus Szíve Család imaóráját már hagyományosan a zsemléri egyházközség híveivel együtt végeztük. Majd hajnalban következett az énekelt olvasmányos imaóra a zsolozsmából vett reggeli dicsérettel.
Ezt követte a virrasztást záró hajnali szentmise, melyet Szűz Máriának a Magyarok Nagyasszonyának ajánlottunk fel. A szentmisét Ft. Galgóczi Rudolf helyi esperes-plébános mutatta be, hálát adva Égi édesanyánknak, aki védelmező palástja alá várja minden gyermekét. Ő az üdvösség biztos jele, menedékünk a gonosz ellen, reménységünk a vándorlásban. Csak Mária tudja megszerezni az egész emberiség számára a népek békéjét, az Egyház szabadságát, a bűnösök megtérését, a keresztény erények újbóli felvirágzását s vele az erkölcsi tisztaságot. Mária által juthatunk el Fiához és csak az Ő segítségével ismerhetjük fel Krisztusnak az örök szeretetnek és a béke egyetlen biztosítékának hatalmát.
A lelki program pénteken július 25-én délután imaórával, előadással és ünnepi koncelebrált szentmisével folytatódik

Klára és Magda testvérek a zselízi Mária Légióból

© Pázmaneum