Nagyböjt 4. vasárnapja

Az európai demokráciákban mindenütt működik az Alkotmánybíróság. Minden bíróságon van ügyvéd is, de még egy sem akadt aki annyira meg lett volna győződve az ügyfele ártatlanságáról, hogy maga akarta volna átvállalni, hogy leüli helyette a büntetését.

 A 19. században élt nagy francia domonkosrendi szónok Lacordaire. Hatalmas lelkipásztori munkát végzett, írt, prédikált,  hitoktatott. Ha csak ezt az egyetlen mondatát mondta volna már akkor is híres lett volna: Ha egy templom ajtaját és egy gyóntatószék ajtaját bezárják, ugyanennyi ideggondozó intézet és kórterem ajtaját  kell megnyitni helyette. Ennek igazságát ma valamennyien tapasztaljuk.

Jézus a mi üdvözítőnk ezt mondta:(Jn 3,19-21) „Az ítélet ez a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy ki a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”

Krisztus fényébe és világosságába, ragyogásába kerülünk mindannyiszor, amikor a templomba jövünk, s Ő gyógyítja lelkünket.

 Mi mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy „az Isten alkotásai vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket”(Ef 2,10)

 Minden korban vannak akik fölfedezik ezt a titkot. Előkelő családból származott a mai Bordóban született Szent Paulinus. 25 éves korában már konzul lett. Az akkori világ nagyságai, jó ismerősei, mondhatnánk barátai voltak. Mindene megvolt, ami a földi boldogsághoz szükséges. S jött életében a nagy érlelő, a szenvedés. Meghalt kisfia, akit nagyon szeretett. Öccsét ismeretlenek megölték, s ő alig tudott szabadulni a testvérgyilkosság vádja alól. 391-ben megkeresztelkedett, feleségével elvonultak a világtól, Istennek szentelték életüket. Szent Ágoston őt állította mások elé példának: „Menj, látogasd meg Paulinust….”

   Már Nola püspöke volt, amikor ellenség támadta meg a várost, öldökölni és fosztogatni akartak. A szentéletű püspök minden pénzét összeszedte, elvitte az ellenség táborába s így a lakosságot megkímélték. Ám egy fiatal gyermeket túszként magukkal vittek. A gyermek édesanyja kétségbeesve kereste föl a püspököt, hogy tegyen valamit. Szerezze vissza a fiát.

Jaj, szegény asszony, én már szegényebb lettem az útszéli koldusnál. Mit tehetnék?

Paulinus püspök hajóra szállt, s a gyermeket egy gazdag embernél találta meg, aki a katonáktól vásárolta meg a fiút és dolgoztatta. Hosszas egyezkedés után megállapodtak abban, hogy a gazdag ember hazaengedi a fiút, de a munkát Paulinus vállalja és végzi helyette.

Telt s múlt az idő, s a gazda, látva Paulinus szorgalmát, munkáját, becsületességét, elhatározta, hogy fölmenti a szolgai munka alól és testvérévé fogadja. S ezen a vacsorán árulta el Paulinus, hogy ő Nola püspöke. „ Nem is gondoltam volna, hogy egy keresztény emberben ennyi szeretet  lakozzék.”

Paulinus 431 fejezte be életét, közvetlenül szentmise-bemutatás után, zsoltárral az ajkán.

Azt mondják, hogy aki Krisztusra hasonlít követi tetteiben is őt. Isten a hozzánk hajló irgalmasságában egyszülött Fiát adta értünk. S ez irgalmasságának csúcsa. Felülmúlhatatlan Istennek ezen nagylelkűsége. Bár egyénileg és közösségi életünkben számtalanszor eltávolodunk tőle, világunk mégsem lett teljességgel utálat tárgya, mindenestül rossz, megvetésre méltó, halálra szánt. Éppen ellenkezőleg Isten szeretetének középpontja marad.

A szeretet csúcs Jézus eljövetele a világba, végül megváltó élete, halála és föltámadása.

Krisztus tanításából tudjuk, hogy a mennybejutás föltétele micsoda: Legyetek ti is irgalmasak, amint a ti Atyátok is irgalmas.(Lk 6,36) Azokhoz, akik gyakorolják az irgalmat így szól a király az utolsó napon: „ Jöjjetek Atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világ kezdete óta nektek készített országot!”(Mt 25,34)

Még visszacsöng fülemben a Néri Szent Fülöpről készült film egyik mondata: Legyetek jók, ha tudtok. Legyetek irgalmasok mindenkihez, mosolyogjatok, mert Isten szeret titeket!

Mindez hozzátartozik a most következő vasárnap az ún. „Laetare”, azaz öröm-vasárnap mondanivalójához. Segítsen minket közelebb a kiengesztelődés, s a bűnbánat, az intenzív készület útján húsvét titkának elmélyült befogadására. Amen.

Horváth Róbert atya, spirituális