Jó
Pásztor kell – nem fogadatlan prókátor!
Újra
terítékre került a felvidéki magyar püspök ügye. S ez a szlovák egyházi
körökben ugyanazt a reakciót váltja ki, mintha magyar politikusaink legbátrabbikai
közül valaki – csendben és általánosságban, gyorsan hozzátéve, hogy ez
Szlovákiára egy az egyben nem alkalmazható- ki meri mondani, hogy a világ egyéb
tájain –azaz Európában s minden más civilizált helyen- szabad beszélni az
autonómiáról is.
Tehát, Kováčik atya szerint a
magyar püspök kérdését feszegetni felesleges, mivelhogy: „A
Szlovákiában élő magyar nemzetiségű hívekről nagyon jól gondoskodnak“. Ezekkel
a szavakkal reagált Jozef Kováčik, a
Szlovák Püspökkari Konferencia szóvivője Csáky Pál azon kijelentésére,
miszerint Szlovákiában magyar nemzetiségű püspöknek is kellene működnie.
Tessék csak még egyszer elolvasni, ki is Jozef
Kováčik! A Szlovák Püspökkari Konferencia szóvivője: Ő tehát a szlovák
püspökök nevében beszél. Hogyan jelentheti ki tehát, hogy a magyar
hívekről nagyon jól gondoskodnak? Talán
megkérdezte őket? Mert ha nem, akkor ráillik a „fogadatlan prókátor“ elnevezés.
Olyanoknak a nevében beszél, akik nem kérték fel arra. S elmondja,
hogy milyen jól is érzik magukat. Abban a szép, új világban, amelybe Tomko
bíboros és nemzettestvérei a szlovákiai egyházmegyei Trianon megalkotása
révén belekényszerítették a felvidéki magyar katolikusokat.
„Minden
nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg vagyunk elégedve.“ Röviden így
lehetne összefoglalni - Ferenc Jóska szavainak szellemében - a Szlovák
Püspökkari Konferencia szóvivőjének a felvidéki magyar katolikusok
helyzetét problémamentesnek beállító álláspontját.
A szóvivő
a régi váddal támadja Csáky
Pált, aki következetesen és határozottan
kiáll
a felvidéki magyar katolikusok jogai mellett. Eszerint
a politikus ne
szóljon bele az Egyház ügyeibe! Az elv
elfogadható is lenne, ha nem néznénk meg
a térképet, hogyan is darabolták fel
a szlovákiai egyházmegyéket!
Talán nem politikai-nemzetiségi alapon? Slota úr
és a Matica Slovenská sem
álmodhatotta volna meg jobban! Egyébként pedig nem
olvashattuk Kováčik
atya tiltakozását akkor, amikor Ján Slota, a
kettős kereszteket
állító „szlovák keresztény
politikus” lovasbohócnak nevezte a Katolikus Egyház
szentjét,
Szent
István királyt, akinek egyébként
a szlovákság megmaradását
köszönheti...
A szóvivő
a magyarul folyékonyan beszélő
püspököket dicséri, akik szerinte többen is
vannak. Ha a kettőt többnek vesszük, igazat is
adhatnánk neki. Ugyanis Ján
Orosch és Vladimír Filo – szlovák
nemzetiségű püspökök- valóban
folyékonyan
beszélnek magyarul. Másról egyelőre nincs
tudomásunk. Nem számít ugyanis
magyarul beszélőnek az a személy, aki
néhány mondatot képes felolvasni
a liturgiából magyarul is. Ezen az alapon
a Szentatya is folyékonyan
beszél magyarul, mert évente legalább
kétszer –karácsonykor és
húsvétkor- felolvas
két magyar mondatot...
Kováčik
atya szerint a magyar
hívekről püspöki helynökök is gondoskodnak.
Féligazság és csúsztatás egy
mondatban! Ugyanis nincsenek minden egyházmegyében magyar
ügyekkel megbízott
püspöki helynökök. Csáky Pál
elemzésében rámutat: „A
besztercebányai, rozsnyói
és kassai
püspökség területén már bizonyos
mértékig elfogadható
megoldások születtek, a pozsonyi és
nagyszombati egyházmegyékben azonban
semmyilyen előrelépés nem történt,
a nyitraiban pedig nevetséges és
elfogadhatatlan megoldást választottak.“ Vajon
nevezhető-e magyar helynöknek az
a személy –legyen bármilyen buzgó
és rátermett lekipásztor is
egyébként-,
akinek bérmálási beszédéből
a videofelvétel alapján 3 értelmes magyar
mondatot sikerült összeállítani?
A kinevezett
helynökök egyébként nem
püspökök. Ők
olyan papok, akiknek a megbízatása az
egyházjog szerint csak meghatározott
időre szól, s mindenben
a megyéspüspöknek vannak alávetve.
A helynökök kinevezése csak
félmegoldás, hiszen –legyen bár
működésük
bármilyen áldásos- a püspöki
szolgálatot mégsem végezhetik, s így
a hívek bizonyos fokig meg vannak rövidítve.
A 400 000
felvidéki magyar katolikus számára
égető kérdés a paphiány,
a katolikus értelmiség képzése
és az ifjúság
nevelése. Ezekkel a problémákkal
a Szlovákiai Katolikus Egyház
komplex módon eddig sem foglalkozott, s erre a jelek
szerint
hajlandóságot a továbbiakban sem mutat.
A felvidéki
magyar katolikusoknak tehát nem marad
más, mint az ima és a határozott
kérés a Szentszék irányában.
A Katolikus Egyház, amely egyetemes, s így
minden nemzetet magába
foglal, nem adhatja farkasok
prédájául 400 000 főnyi felvidéki
magyarajkú nyáját, amely saját Jó
Pásztorára vágyik, akinek érti
a szavát
s követheti azt.
ThDr. Karaffa János felsőtúri plébános, a Pázmaneum
elnöke