|
Cikkek
Macskafogó III. – az egerek lázadása
A macskák már régóta nem szenvedhették, hogy az
egerek viszonylag szabadon futkosnak. Meg csak úgy cincognak. A
nyavicskolásra mintha oda sem figyelnének. Mégis, egy közös szobában
kergették őket, s így kialakult köztük egyfajta békés egymás mellett
élés. Néhány macska azonban elégedetlen volt az addigi helyzettel, így
új tervet eszeltek ki az egerek pacifikálására. Felosztották tehát az
addigi nagy szobát 4 kisebb részre – azzal a leplezetlen céllal, hogy
így majd könnyebben móresre tanítják a rakoncátlan rágcsálókat. Az
egereket ugyan nem érte váratlanul a területi felosztás – ám azt mégis
furcsának találták, hogy a feldarabolt szobát úgy osztották több
részre, hogy mindenhol a macskák legyenek többségben. Még az
értelmesebb macskák is elismerték, hogy az egereket hátrányosan érinti
az efféle elrendezés. Az egerek többsége levélben is tiltakozott az új
rendszer ellen, ám akadtak olyanok is, akik siettek hűségükről
biztosítani újdonsült gazdáikat. Néhány elvetemült egér képes volt
beépített ügynökként saját társait is feljelenteni, csakhogy a macskák
kegyeibe férkőzzön. Az „Egér” című, egereknek íródott, de macskapárti
lapban lelkesen cikkeztek arról, mennyire reménykeltő és előnyökkel
kecsegtető az egerek élettérének új felosztása. A rágcsálók
kilátástalan helyzetén nem segítettek a szomszéd szobában tanyázó
rokonaik sem, akik a macska-egér barátság jegyében inkább lemondtak
testvéreik jogainak védelméről, nem akarván beavatkozni a „macskák
belügyeibe”.
Ilyen körülmények
között ki jósolt volna hosszú jövőt az
egerek
népének? Hiszen még a cincogás helyett is
nyávogásra akarták
kényszeríteni őket, hogy őseik nyelvét mihamarabb
elfeledjék! S mégis –
az egerek nem adták meg magukat! Hiába
próbálta őket megtéveszteni az
„Egér” c. kollaboráns lap macskapárti
propagandája, hiábavalónak
bizonyult a macskák számos fenyegetése vagy
mézes-mázos ígérgetése, ők
bíztak abban, hogy majd eljön a szebb jövő, hol
saját maguk vehetik
kezükbe sorsuk alakítását. Ezért
csemetéiket egériskolába járatták,
egerül írtak, egerül gondolkoztak s egerül
imádkoztak. A macskák pedig
kénytelenek voltak fokozatosan belenyugodni, hogy az egereket is
egyenrangú partnereknek kell tekinteniük, s így
elérte célját az egerek
békés lázadása.
Minden megpróbáltatás, üldöztetés
és árulás ellenére megmaradt hát az
egerek nemzetsége, mert szilárdan hitt abban, amit egykor
Deák Ferenc
mondott: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és
kedvező szerencse
ismét visszahozhatják, de miről a nemzet félve a
szenvedésektől, önmaga
lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz s mindig
kétséges.“
Karaffa János
|
|
|