Cirill és Metód mai üzenete
Gyakran esik szó Szlovákiában a bizánci görög
hittérítők, Szent Cirill és Metód örökségéről, amelyet más nemzetek
közt a szlovák nép is magáénak vall. Mi, magyarok is méltán tiszteljük
a bizánci testvéreket, hiszen a krónikák feljegyzései szerint magyar
őseink körében is kifejtették apostoli tevékenységüket.
860 körül Cirill
találkozott a magyarokkal a
kazároktól hazatérőben a
Krím-félsziget környékén,
testvérét, Metódot
pedig az Al-Dunánál látta vendégül egy
„magyar király” mintegy 20
esztendővel később. A Metód-legenda arra is kitér,
hogy ez a „magyar
király”, aki talán vezér vagy fejedelem
lehetett, barátsággal fogadta a
hittérítőt: „Ez pedig, miként úrhoz
illik, azonképpen tisztességesen és
fényesen, ünnepéllyel fogadta. És
beszéle vele, mint ilyen férfiaknak
illett egymással beszélniök, megszerette,
megcsókolta, nagy
ajándékokkal bocsátá el, mondván
néki: „Emlékezzél meg mindig
énrólam,
tisztelendő atya, szent imáidban.”
Cirill és Metód, bár görögök
voltak, távol állt tőlük mindenféle
gőgös
felsőbbrendűség. Nem várták el, hogy a nép
tanulja meg az ő nyelvüket,
hanem ők tanulták meg a nép nyelvét. Nagy
érdemük a szláv nyelvű
liturgia bevezetése. Ellenfeleik, az ún.
“pilátuskövetők” csak a
latint, a görögöt és a hébert, vagyis a
kereszt feliratának nyelveit
akarták engedélyezni az istentiszteleteken. Ők minden
eszközt
megragadtak, hogy megakadályozzák Cirill és
Metód missziós munkáját.
Velük szemben a két hittérítő
pártját fogta VIII. János pápa, aki
880-ban jóváhagyta a szláv liturgiát,
kijelentve: “Aki a főnyelveket,
tudniillik a hébert, a görögöt és a latint
teremtette, ugyanaz
teremtette a többi nyelvet is saját
dicséretére és dicsőségére.”
Cirill és Metód Krisztus egyetemes, minden népre
és nemzetre kiterjedő
szeretetének tanúi voltak – a szó
valódi értelmében véve katolikusok. A
két szentéletű hithirdető ma is példát
mutat toleranciából és
keresztény nagylelkűségből mindannyiunk
számára. Sajnos, akadnak
olyanok, akik máig nem értik vagy
meghamisítják üzenetüket. Egyesek
rövidlátó, nacionalista céljaik
érdekében akarják kihasználni Cirill
és
Metód alakját. A nemzeti
kizárólagosság és a más
kultúráktól való
elzárkózás fanatikus hívei gyűlöletet
próbálnak kelteni a tőlük eltérő
nyelven beszélő, más nemzethez tartozó
embertársaikkal szemben.
Nincsenek talán tudatában annak, hogy
valójában az ehhez hasonló
nacionalista szűkkeblűség vezet a cirill-metódi
örökség
szétrombolásához? Cirill és Metód
éppen az ilyenek ellen küzdött
életében – azok ellen, akik saját
nyelvüket, kultúrájukat mások
fölé
akarták helyezni, erőszakosan beolvasztva őket.
Ők úgy gyarapították lelkileg-szellemileg a rájuk bízott szláv és nem
szláv népeket, hogy közben nem vettek el senkitől semmi olyat, ami azt
megillette. Nem erőszakoltak rájuk másik nyelvet vagy kultúrát a hit
terjesztésének ürügyén. A kereszténység nem jelentett számukra
uniformizáltságot, az egység éppen a sokszínűségben jelent meg.
Ha a mai Szlovákiában járnának, bizonyára elszomorodnának azon, hogy
sokan mennyire félreértelmezték vagy meghamisították üzenetüket, s
talán ugyanazt kérdeznék az őket külsődlegesen nagy pompával
dicsőítőktől, mint egykor Velencében az őket vádoló ellenfeleiktől: „A
nap nem ugyanúgy süt mindenkire? Nem ugyanazon a módon lélegzünk
mindnyájan?”
Karaffa János
Hiteles hírek és információk a felvidéki magyarságról:
|