Főpapi szentmisével fejeződött be IV. Felvidéki Imakilenced Helembán
Utolsó, 9.
állomásához érkezett a IV. Felvidéki
Imakilenced november 23-án, a Párkány melletti
Helemba községben. Ahogy
az első állomást is püspök atya kezdte el,
úgy az utolsót is főpap
celebrálta Spányi Antal,
székesfehérvári megyéspüspök
személyében.
A
szentségimádás után Sranko
László bacsfai
plébános ismertette meg a hívekkel Szent Imre
életét és imádságos
lelkületét. Az előadó különösen
kitért a vallás iránti elkötelezett
életére, virrasztásaira és az Egyház
iránt való mély tiszteletére. A
magyar ifjúság védőszentjének
példája ma is aktuális fiataljaink
számára, hiszen a jövő nemzedéke is felelős
lesz nemzeti, kulturális
értékeink továbbadásáért
és megtartásáért. A szentmise elején
Farkas
Zsolt helembai plébános üdvözölte a
székesfehérvári püspök atyát, a
megjelent oltártestvéreit és a
zarándokokat, akik Dunaszerdahelyről,
Felsőtúrról, Zselízről, Szentpéterről
és más egyházközségekből
érkeztek.
Spányi
Antal székesfehérvári
megyéspüspök Krisztus Király
vasárnapján a katolikus hit megőrzésére,
magyar identitásunk
továbbadására és a más
népekkel – különösen a szomszédos
nemzetekkel –
való békés együttélésre
buzdította a jelenlevőket. Figyelmeztette a
híveket, hogy a család az egyedüli olyan
lehetőség, amelynek jövője van
és amelyben továbbélhet a krisztusi igazság
és az Egyház szeretete.
„Amikor az európai gondolkodáshoz az tartozik
hozzá, azt állítják, hogy
nemcsak a férfi és a nő szerelme a család alapja,
hanem bárkinek,
bárkiknek egymás iránti gerjedelme ilyen lehet,
amikor olyan dolgokról
kezdenek beszélni, amiről tisztességes családban
nem szoktak beszélni,
amikor úgy akarják megfogalmazni a
családtörvényt, hogy abban ne essen
szó a hűségről és a
kizárólagosságról, akkor látjuk,
hogy a társadalom
alapvető sejtjét, a családot egyenrangúvá
teszik a pusztán maga
gyönyörét kereső alkalmi kapcsolatokkal. A nagy
európai konferenciákon
ki sem merik ejteni a család szót, hanem
háztartást használnak, amibe
belefér az elválás, az egyneműek kapcsolata,
mindenféle alkalmi
kapcsolat és ezt állítják szembe a
házasság szentségével. A vallással
és az Egyházzal is ugyanúgy tesznek.”
„Ez a világ, ahogy II. János Pál
mondta, a halál kultúráját szeretné
az élet kultúrájával szemben. Már
meg sem döbbenünk, amikor halljuk, hogy
törvénynyé szeretnék tenni,
hogy joga van a nőknek az abortuszhoz – gyermekeik
megöléséhez. És
vitatkoznak azon, hogy hogyan és milyen
körülmények között illeti meg
az embert az euthanázia, a boldog halálnak mondott
gyilkosság és a
gyermekek eutanáziája milyen körülmények
között valósítható meg.” A
továbbiakban a magyar egyházat megalapító
Szent István királyunk
bölcsességéről és Krisztus igaz
ismeretének tudójáról szólt.
„Nem
elégedhetünk meg azzal, hogy meg vagyunk keresztelve, nem
elégedhetünk
meg azzal, hogy mindennap imádkozunk és esetleg
hétről hétre részt
veszünk a szentmisén. Nem elégedhetünk meg
azzal, hogy családunkban
megpróbáljuk a hitet őrizni. Nem elég, hogy
buzdítjuk a fiatalokat,
hogy legyenek jámborak és hűségesek, többet
kell tennünk a
kereszténységért. Először is tiszta
szívvel hálát kell adnunk Istennek,
hogy meghívott bennünket az Egyházába, hogy
részesülhetünk a keresztség
kegyelmében és az isteni gyermekei lehetünk. Nem
mindenkinek jut ez ki,
nem mindenkinek lett ez osztályrésze, bár
örömmel meg kell mondanunk,
hogy az Egyház még sosem volt olyan hatalmas, mint most.
Soha nem élt a
Földön egyszerre annyi keresztény, mint napjainkban
él. Soha nem volt
még, hogy különböző földrészeken
olyan tömegek hitüket megvalló,
hitüket gyakorló, Egyházhoz tartozásukat
nyíltan vállaló emberek éltek
volna, mint akik most élnek. Örüljünk annak, hogy
az Egyház tagjai
vagyunk, hogy Szent István, Szent Imre és a magyar
szentek utódaiként
ugyanannak az Egyháznak lehetünk mi is tagjai. Ha egyszer
az Egyház
tagjai vagyunk, akkor világossá kell tennünk magunk
előtt, hogy nincs
megalkuvás! Akkor komolyan és őszintén
egész lélekkel törekednünk kell
arra, hogy megvalósítsak életünkben azt, amit
a keresztény Egyház
tanításával elénk ad, hogy tudjuk azt az
életet élni, amelyet az Egyház
az ő híveitől kér, mert Krisztustól kapta a
tanítást és mert ez az élet
vezet bennünket az örök életre, mert ez az
Egyház tanítása szerint
leélt élet segít bennünket, hogy a földi
élet sokféle útvesztőjében,
sokféle hazugságában, sokféle
megtévesztő, nagy hangon kijelentett
tanúságtételek között el ne
tévedjünk, hanem Krisztust tudjuk követni.
A szentmise után a helybeli plébános
megköszönte mindazok segítségét,
akik hozzájárultak az imakilenced méltó
befejezéséhez. A szobi kórus
éneke meghitté varázsolta az utolsó
imakilenced állomását, amely majd
jövő tavasszal új helyszínekkel ismét
útjára indul. Spányi püspök atya
végezetül a XXI. század elején a
keresztényekért mondott imával fejezte
be a szentmisét. A magyar Himnusz eléneklése
után a templom mellett
került sor az új lourdes-i barlang
felszentelésére.
Ima a XXI. század elején a keresztényekért
Istenünk, értünk szenvedő Szent Fiad
így tanított minket: „Boldogok
vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek
benneteket, és hazudozva
minden rosszat rátok fognak. Örüljetek és
ujjongjatok, mert nagy lesz a
mennyben jutalmatok”. Kérünk, emlékezz meg
keresztény testvéreinkről,
akik Indiában, vagy bárhol a világban
Nevedért üldözést szenvednek. Adj
nekik erőt a megpróbáltatásokban,
vigasztalást a szorongattatásban és
békét hitük megvallásához.
Kérünk, add meg üldözött
testvéreinknek,
hogy tanúságtételükben szilárdan
kitartsanak, és folytonos békében
élhessenek.
Istenünk, Te azt is tudod mennyi megpróbáltatás éri nemzetünket:
erkölcsi, szellemi és anyagi téren egyaránt. Kérünk, adj megtérést a
népünknek, erőt a nehézségek elviseléséhez, hűséget keresztény
gyökereinkhez. Add, hogy békében és felebaráti szeretetben élhessünk
egymással és a körülöttünk élő népekkel, Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.
Pázmaneum/Karaffa Attila
|