Nyelvédesanyánkról Dunaszerdahelyen

Néhány gondolat Czakó Gábor könyvbemutatójáról

A jeles magyarországi publicista, Czakó Gábor közíró Beavatás a magyar észjárásba című kötetét mutatták be október 21-én Dunaszerdahelyen a Budapest Kávézóban.

A Pázmaneum Polgári Társulás és a Keresztény Ifjúsági Közösségek (KIK) közösen rendezett irodalmi estjén a megjelenteket az est házigazdája, Karaffa Attila, a Pázmaneum titkára köszöntötte s adta át a szót az illusztris vendégnek, akivel kötetéről és a magyar nyelvről, „Nyelvédesanyánkról”, Nagy Attila szerkesztő, a KIK elnöke beszélgetett. 

Czakó Beavatás… sorozatának (mely Beavatásoknak számos részével a Duna Televízióban is találkozhatnak a Felvidék.ma olvasói) e kötete az első magyar nyelvrégészeti kötet. Ahogyan a szerző megfogalmazta: „A régész kiássa a tárgyakat, illetve azok töredékeit. A nyelvrégészet leletei közszájon forognak, csak éppen valamiért elkerülte figyelmünket bizonyos szavak és kifejezések sokasága, egymáshoz való viszonya, a szerkezetekben és egyéb nyelvi elemekben megőrződött értemények, hitemlékek, szokások, észjárás, világszemlélet – és így tovább. A nyelvrégész megtisztítja a szavakat-szólásokat a megszokás porától.”

Egyetlen kiragadott példaként a könyvből idézzük: „Kínai és mongol régészek számos hun sírban találtak a csontváz alatt nyílhegyeket. A hunok ivadékai, az ujgurok napjainkban is belelőnek a sírba a tetem lebocsátása előtt, hogy a rossz szellemeket elriasszák. Ugyanezt tették régen a székelyek is, mi pedig máig azt mondjuk az elhunytra: lőttek neki.”

A kötetben számos érdekes fejezetben fejtődnek ki a hasonló megtisztításnak, leporolásnak és tiszta értelmezésnek az érdekességei és magyarázatai. Néhány fejezetcím: A nyelvújításról, A magyar észjárásról, Révül-e a révész? Nyelv és zene, A magyar nyelv lelkéről, Szétszerkesztés, Beszéd-igék, Gondolás, továbbá Szótárak szóbeszédünk csodás bőségéről.

A beszélgetésből – mely érintette az aktuálpolitika kérdéseit, így a szlovák nyelvtörvényt is –kiviláglott, magyar nyelvünk olyan érték, amely lehetőséget teremt a számunkraa magyar észjárásba való betekintésbe, illetve észjárásunk „használatára”. A „marslakók” (ahogyan a magyar tudósokat Amerikában elnevezték) egyike, Teller Ede mondogatta, ha ő nem Ady Endre nyelvén tanult volna gondolkodni, akkor belőle legfeljebb egy közepes fizikatanár vált volna. Vagyis rámutatott, hogy észjárásunk nyelvi, melynek „lényege: párhuzamosan gondolkodni analógia és Arisztotelész szerint, azaz képekben és fogalmakban, két agyféltekénket együtt használni.”

---