Orosch János püspök szentbeszéde a XX. Komáromi Imanapon
KOMÁROMI IMANAP – JÓ PÁSZTOR VASÁRNAPJA
2009. május 3.
Főtisztelendő
lelkiatyák, kedves zarándokok, drága testvéreim!
1815-ben
Bonaparte Napóleon csapatai a végső csatára
készültek. Az ellenség is nagyon
készült, hiszen tudta, hogy ez a csata
megváltoztathatja a világ történelmét.
A tisztek részletesen elemezték a
helyzetet és minden lépést pontosan megterveztek.
A végső csatát viszont azok a
katonák nyerték meg, akik a harcmezőn
életüket, vérüket, vagy
erőfeszítésüket
áldozták a győzelemért. Mert minden csatát
mindig a harcoló katonák nyernek
meg.
Kedves
lelkiatyák, ezen a mai Jó Pásztor
vasárnapján,
amikor ismét elzarándokoltunk ide, Komáromba, papi
és szerzetesi hivatásokért
imádkozni, arra buzdítalak benneteket, hogy legyetek
kitartóak a hívek
szolgálatában. Mert ti vagytok azok, akikre Jézus,
a Jó Pásztor, rábízta
Országának jövőjét. Ti vagytok azok, akik a
legtöbbet küzdötök Isten országának
eljöveteléért magyar népünk
között.
Jóleső
érzés a mai vasárnapon hallgatni az Isten
igéjét,
mert azt az igazságot tárja elénk, hogy
Jézus Krisztus, a feltámadott Úr a Jó
Pásztor. A Szentírás gyakran tárja
elénk az olyan uralkodónak a képét, aki
népének a pásztora. Például
Dávid királyt is népe „jó
pásztorának” nevezi
azután, hogy saját életét tette ki
veszélynek népe érdekében(2 Sam 5).
Ezt a bibliai gondolatot, amely Izrael népének oly közeli
volt, említi Péter apostol is a mai első olvasmányban. Péter egy születésétől
fogva béna embert gyógyított meg.
Azoknak, akik ezért kérdőre vonták, félelem
nélkül így válaszolt: „a mi
Urunknak, a Názáreti Jézus Krisztusnak neve
által, akit ti keresztre
feszítettetek, akit Isten feltámasztott
halottaiból: őáltala áll ez itt előttetek
egészségesen”(ApCsel 4,10). Péter apostol szerint tehát Jézus Krisztus az a
Megváltó, akit a mennyei Atya küldött. Ha pedig Jézus ellenségei tartották magukat
a nép pásztorának, ezentúl már nem azok; ezentúl Jézus, az Isten Fia az igazi
Jó Pásztor.
Bár
a farizeusok Isten népének törvényes
képviselői
voltak, kevélységük miatt nem vették
észre, sőt megvetették a pásztorok
Pásztorát, az élő Isten Fiát. Ezért
Jézus a mai vasárnap evangéliumában
tudtukra adja, hogy pásztori küldetésük
véget ért, és ezentúl ő veszi át a
Jó
Pásztor feladatait.
Kedves
lelkiatyák, ti mindnyájan ennek a Jó
Pásztornak
vagytok a követői. Gyakran fordul elő veletek is, hogy meg nem
értéssel kell
megküzdenetek. - Eszembe jut egy fiatalkori emlék. Egy
nagyon nehéz helyen
voltam plébános. Az akkori esperes úr,
Lénár Lajos atya, gyakran látogatott meg,
és buzdított papi életemben. Egyszer
megismertetett rokonával, a mindnyájunk
által ismert és kedvelt megboldogult Lénár
Károly atyával. Utána gyakran
találkoztunk. Benne mindig egy olyan papot láttam, aki
minden félelmet félre
téve élt a híveinek. Talán mindenki tudja
róla, hogy Lénár Károly atya 17 év
börtönt kapott az Egyházhoz való
hűségéért. Miután kiszabadult,
továbbra is
népünknek jó pásztora volt. Ő volt a
kezdeményezője ezeknek a komáromi
imatalálkozóknak is. Neki köszönhetjük,
hogy csaknem húsz éven keresztül együtt
imádkozunk itt, Komáromban. Csak az
örökkévalóságban fogjuk megtudni, hogy
ezek
közül a fiatal lelkiatyák közül, akik
velünk együtt ünnepelnek most itt, hányan
éppen ezeknek az imáknak köszönhetik papi
hivatásukat, Egyházunkhoz való
hűségüket. Az a nép, amely imádkozik a
papjaiért és újabb papi
hivatásokért,
Istentől bőséges áldást fog kapni. Mi
mindnyájan, kedves paptestvérek, tudjuk,
hogyigazából nincs más, akihez
kapcsolódhatnánk, csak Jézus és az ő Egyháza
. Nekünk, akik Jézus
szolgálatába léptünk, külön kell
gondolnunk arra, hogy ápoljuk a jó kapcsolatokat
egymás között, és szeressük a ránk
bízott népet.
Korunknak
rengeteg szakembere van: tudósok, közgazdászok,
politikusok, művészek… Ne feledkezzünk meg
arról, ami a mi küldetésünk: mi
Jézust és az ő népét szolgáljuk. Ezt
pedig igazi imaélet nélkül aligha tudjuk
helytállóan megtenni. Kérem, ne beszéljetek
sokat híveiteknek Istenről. Inkább
sokat beszéljetek Istennek a híveitekről.A világot nem bölcs előadások, hanem imádkozó lelkiatyák segítik az
üdvösséghez
! Jézus sose cselekedett semmit anélkül, hogy előtte
imában
ne fordult volna a mennyei Atyához. Kedves atyák,
buzdítalak benneteket arra,
hogy imádkozzatok ezért a népért!
Nézzétek, mekkora reménnyel néz
rátok ez az
itt egybegyűlt tömeg. Ne hagyjátok el! Tudom, több
helyen nem könnyű a
pasztoráció. Vannak nehézségek, és
sok probléma adódik. Valamikor egy nagyon
szép filmet vetítettek, a címét már
elfelejtettem. Arról volt szó, hogy egy
kikötőben volt egy templom, a templomnak pedig egy
plébánosa. A tengerészek
alig látogatták a templomot. A kocsmát viszont
annál is inkább. Így a plébános
gyakran üres templomban misézett. Egy napon aztán
döntött: elhagyta a várost,
más helyet talált magának. Az emberek
sokáig nem is vették észre, hogy nincs
mise, mert nincs papjuk. Aztán jött a karácsony. A
tengerészek bementek a
templomba, de hiába várták az éjféli
szentmisét – nem volt, mert nem volt
papjuk. Hazamentek. A következő alkalommal ismét bementek a
templomba, de
szentmise akkor sem volt: nem volt papjuk. Egy idő múlva –
megint karácsony
volt – ismét misére mentek, és mivel nem
volt szentmise, elővették az idős
sekrestyést, végezzen nekik ő szentmisét, mert
hát hogyan lehet karácsony mise
nélkül?! Az idős ember védekezett, ellenkezett, de a
tengerészek misét akartak.
Így az öreg az oltárhoz állt, és
elkezdte. Valamit motyogott, de tudta, hogy ez
nem szentmise. És akkor kinyílt a templom ajtaja,
megjelent a plébános, és nagy
hangon így kiáltott: „emberek, mit
csináltok, hisz ez nem mise!” – A
tengerészek pedig ezt felelték: „atyánk,
hogyan élhetünk mi pap nélkül?!”
Főtisztelendő atyák, hogyan élhet ez a nép papok, jó
lelkiatyák nélkül? Szent Polikárp ezt mondja a papokról: „A
papok legyenek
készségesen könyörületesek mindenki
iránt. Vezessék vissza a tévelygőket,
látogassák az összes beteget, ne hanyagolják
el az árvákat vagy a szegényeket;
mindig azzal törődjenek, ami jó Isten és az emberek
előtt, tartózkodván minden
haragtól, személyválogatástól,
igazságtalan ítélettől; legyen távol
tőlük
minden fösvénység, ne adjanak hitelt könnyen
vádnak, ne legyenek szigorúak az
ítéletben, tudván, hogy mindannyian
bűnösök vagyunk”.
Kedves atyák, Istent szolgálni pedig nagyon
jó még akkor is, ha ez néha nem könnyű. Ne hagyjátok el ezt
a népet, ne hanyagoljátok el, hanem szeressétek és szeretettel meg kitartással
szolgáljátok!
Kedves
jó hívek! A
kilencvenes évek elején sok papi és szerzetesi
hivatás mutatkozott
Szlovákiában. Újabb szemináriumokat kellett
nyitni, ahol sok kispap készült,
újabb szerzetesi közösségek jöttek
létre. Mindenütt lelkes fiatalokkal
találkozhattunk, akik reményt nyújtottak, hogy
hazánk papsága megfiatalodik. Az
újabb hivatásokat úgy fogtuk fel, hogy ezek Isten
ajándékai a sok évig
sanyargatott egyházunk részére. Az utóbbi
néhány évben azonban mintha csökkent
volna ez a lelkesedés. Mi okozza ezt? Jozef Ratzinger
bíboros, a mostani XVI.
Benedek pápa így nyilatkozott erről: „A modern
társadalomban erőteljessé
válik az elégedetlenség éppen ott, ahol a
jólét és a szabadság eddig nem
látott
méreteket ölt.”
Ha tüzetesebben figyeljük a fiatalok életvitelét, akkor
egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy nem tűznek ki maguk elé olyan magasztos
célokat, mint az előző nemzedékek. Megelégszenek azzal, hogy mindennapjaikat
nagyobb nehézségek nélkül éljék meg. Pedig csak a nagy ideálok, pontosan megfogalmazott tervek
tudják igazán kielégíteni az ember
elvárásait. Ezeket az
ideálokat mutassátok a fiataloknak ti, akik most ide
jöttetek imádkozni
lelkiatyáitokért és újabb
lelkiatyákért. Hadd említsem ismét
Lénár Károly
atyát: mennyi nehézséget küzdött le
azért, hogy itt imádkozhassunk mind az
előző években, mind ma is. Köszönöm mindenkinek,
aki ezeknek az imanapoknak a szervezésében
tevékenykedett és tevékenykedik.
Köszönöm az itteni esperesplébános
atyának,
hogy ismét lehetővé tette, hogy itt egybegyűljünk.
Köszönöm azoknak a
lelkiatyáknak, akik csendes, de kitartó
munkájukkal megszervezték ezt a napot.
Köszönöm
a híveknek, hogy szívük ügyének tekintik
a magyar papság sorsát. Testvérek, ne
hagyjátok magukra papjaitokat. Manapság sokat
beszélnek gazdasági válságról,
arról, hogy kevés a pénz. Ez komoly
probléma az egész világon. Azonban, kedves
hívek, ne engedjétek meg, hogy kevés legyen a
magyar híveket szolgáló pap,
hanem naponta imádkozzatok értük,
támogassátok őket. Nézzétek meg:
hány idős,
ősz hajú, fáradt atyát láttok itt. Ők
értetek, veletek öregedtek és görnyedtek
meg. Becsüljétek őket, szeressétek
hiányosságaik ellenére is. És akkor Isten
bőségesen áldja majd meg a magyar népet
úgy, ahogy azt nemzeti imánkban is
énekeljük:„Isten, áldd meg a magyart,
jókedvvel, bőséggel, nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel…” Mert –
ahogy azt egy másik énekünkben kérjük: „Isten,
hazánkért térdelünk elődbe…” Kérjük tehát Istenünket, sose hagyja el ezt a
népet. Ámen.
Hiteles hírek és információk a felvidéki magyarságról:
|