Porciunkula búcsú Érsekújvárott
„Mert ő nem süket hallgatója volt az Evangéliumnak, hanem,
amit csak hallott, mindent pontosan az emlékezetébe vésett, és lehetőleg betű
szerint meg is valósított”
(Celanoi Tamás
Szent Ferencről írott életrajzából)
A
Ferences Rend alapításának 800. jubileumi
évében
szeretettel hívjuk Szent Ferenc tisztelőit, lelkiatyákat
és híveket az
érsekújvári Porciunkula búcsúba.
Ebben az évben a búcsút családos, papi
és
szerzetesi hivatásokért ajánljuk.
Közösségeink egységéért,
békességéért. Szent
Ferenc példáján „nem süket
hallgatói” akarunk lenni az Evangéliumnak, hanem
Krisztus követői.
Szeretettel várunk közös imádságos ünnepünkre!
az újvári ferences testvérek
Augusztus 1. szombat
12 órakor harangok jelzik a búcsú elnyerésének kezdetét
14 órától gyóntatás a ferences templomban és a
plébániatemplomban
Magyar nyelven:
17 órakor keresztutat imádkozunk a Kálvárián
19 órakor ünnepélyes búcsúi szentmise, melyet énekes
szentségimádás követ.
Szlovák nyelven:
17 órakor ünnepélyes búcsúi szentmise,
19 órakor keresztutat imádkozunk a Kálvárián
22.30 énekes szentségimádás
24.00 ifjúsági szentmise
Augusztus 2. vasárnap
Magyar nyelven
10 órakor ünnepélyes búcsúi szentmise
Szlovák nyelven
6.45, 8.00, 17.00 órakor ünnepélyes búcsúi szentmise
Életmódjának
megváltoztatása után hogyan állította helyre a Porciunkulának nevezett
Boldogasszony templomát, és az evangéliumi szózat hallatára hogyan hagyott el
mindent, és öltötte magára azt a habitust, melyet azóta is viselnek a testvérek
Isten
szentje, miután egészen új
életmódot alakított ki magának, és
az említett templom restaurálását
befejezte,
Assisi környékének más tájára
húzódott át, és ott megint egy elhagyatott,
félig-meddig
romokban heverő templom helyreállításába
kezdett. Most is megingathatatlan
kitartással dolgozott, és nem nyugodott addig,
amíg ezt a munkáját is
szerencsésen be nem fejezte.
Utána
megint továbbment. Ezúttal a Porciunculának
nevezett helyen állapodott meg,
ahol Isten anyjának, a Boldogságos Szűz
Máriának tiszteletére emeltek templomot
a régiek, de most teljesen elhagyottan és gondozatlanul
állott. Isten szentje,
aki egyébként is nagy tisztelettel viseltetett a minden
Jóság Anyja iránt, mély
megindulással szemlélte a pusztulást, és
habozás nélkül oda tette át
lakását.
Mire ezt a templomot is rendbe hozta, megtérésének
már harmadik esztendejében
járt.
Ebben az időben még remeteruhát viselt, derekát bőrövvel
kötötte át, kezében botot hordott, s lábára sarut húzott.
Történt
azonban egy napon, hogy az említett templomban éppen azt
az evangéliumi
szakaszt olvasták fel, melyben az Úr
szétküldötte tanítványait
prédikálni.
Isten szentje, aki szintén jelen volt a szentmisén,
megértette ugyan az
evangélium szavait, a mise végeztével mégis
odajárult a pap elé, és könyörögve
kérte, magyarázza meg neki részletesebben a
hallottakat. Ez készséggel hajlott
kérésére. Szent Ferenc pedig, mikor meghallotta,
hogy Krisztus tanítványainak
sem aranyat, sem ezüstöt, sem pénzt nem szabad
maguknál tartaniuk; az útra sem
erszényt, sem tarisznyát, sem kenyeret, sem botot nem
szabad magukkal vinniük;
sem sarut, sem két köntöst, nem szabad viselniük,
hanem szüntelenül az Isten
országát és bűnbánatot kell
hirdetniük, tüstént felujjongott a
Szentlélekben:
,,Ez az, amit én akarok, ez az, amit én keresek, ez az,
amit teljes szívemből
tenni kívánok!
A
szent atya túláradó örömmel
mindjárt hozzálátott a hallottak
megvalósításához. Egy percnyi
késedelmet nem
tűrt, csakhogy minél előbb tettel is megvalósítsa
azt, amit az imént füllel
hallott. Ezért lábáról
haladéktalanul leoldotta a sarut, kezéből eldobta a
botot, és beérte egyetlen köntössel, melyet
bőröv helyett kötéllel szorított
össze. Ettől az időtől kezdve a kereszt képével
jelölte meg köntösét, hogy
annak erejével a sátán minden
kísértését messze űzze
magától; ezenfelül a lehető
legdurvább anyagból készíttette, hogy benne
megfeszítse testét a vétkekkel és
kívánságokkal, s végül a
legszegényesebb kivitelben, olyanban, melyet a
világnak eszébe sem jut megkívánni.
Egyébként minden mást is, amit
csak hallott, nagy gondossággal és áhítatos odaadással igyekezett
megvalósítani.
Mert ő nem
süket hallgatója volt az Evangéliumnak, hanem, amit csak hallott, mindent
pontosan az emlékezetébe vésett, és lehetőleg betű szerint meg is valósított.
Celanoi Tamás:
Szent Ferenc I. életrajza (Vita Prima Első könyv IX. fejezet).
Pázmaneum