Az
Új év kapujában
Egyházkarcsán
Év
végi hálaadás és
újévi szentmise,
Szűz Mária, Isten anyaságának
ünnepe.
Éjfélkor
egy percre megállunk, elbúcsúzunk az
évtől. Kezet
fogunk a születő esztendővel és szeretettel
köszöntjük egymást, de egy dolgot
ne feledjünk el! Gondoljunk arra, hogy minden
elmúlik… Három dolog marad csak
meg: ,, a hit, a remény és a szeretet, de ezek
közül legnagyobb a szeretet ‘’ (1Kor 13,13) Ha
ezekhez hűek leszünk
ők is hűek lesznek hozzánk… A
keresztény álláspont oszlopa: a hit. A
keresztény
élet második alapköve: a
remény, a bizalom Istenben, a
Megváltóban,
kegyelmében, segítségében
és az örök életben! Az emberi
remény nem állandó.
Olyan, mint a felhő, amellyel a szél játszik, s
amelyre csak légvárakat lehet
építeni. A remény akkor
állandó, erős, és biztos, ha
horgonyát az
örökkévalóságba
akasztja, ha gyermeki bizalommal fogja meg a Jó Isten
kezét. Az
új évben rendületlen
reménnyel és gyermeki bizalommal
lépünk be, mert Annak a
kezében vagyunk, aki nekünk a legjobbat akarja
és Mindenható akaratával meg is
teszi! A keresztény élet harmadik
alapköve: a szeretet. A szeretet gyönyörű
himnuszát zengi Szent Pál. ,, A szeretet mindent
eltűr, mindent elvisel és soha
meg nem szűnik… ’’ (1Kor 13,7-8) Amikor
erőnk csökken, amikor lelkesedésünk apad,
a szeretetnek egy erős szívverése dobbantson
erre: Istenem, te érted! És akkor
csodákat művelhetünk, a lehetetlen
lehetséges lesz, és új erő
áramlik bennünk
végig!... ,,Az új év
kapujában állunk, nem tudjuk, mit hoz. Ha majd az
élet
tengere, bizonytalansága szívünkre
nehezedik, mi is elmondhatjuk, most megmarad
a hit, a remény,a szeretet,
ez a három,
de köztük legnagyobb a szeretet’’
(1 Kor 13,13) Törekedjünk erre a szeretetre
mi papok és hívek egyaránt
és akkor boldog lesz az új esztendő.
Az
óév minden
örömével és
bánatával, sikereivel és
keresztjével, az új esztendőben két
dolog
világosodjék előttünk úgy,
mint amikor sötét bizonytalan alagútba
lépünk,
amelynek nem látjuk a végét. A
sötétség elriaszt, vegyük
tehát kezünkbe a hit
lámpását, még akkor is ha
nem tudjuk mit hoz a jövő, milyen sötét
lesz az
éjszaka és mikor ér véget.
Nagy szükségünk van a hitre. A hit
képmását
táplálnunk kell, hogy ki ne aludjék,
táplálni kell a kegyelem olajával,
imádsággal.
Az
újév küszöbén
állunk, lábunk szinte megremeg, a
szilveszter zajos hangoskodása után, belső
aggódás fog el, merre, hová, meddig.
Számtalan
jókívánság hangzik el e
napon. A szeretet tesz igazán boldoggá az
új
év minden napján, a szeretet a legnagyobb erő a
világon. Szeretet nélkül az
élet elviselhetetlen, szeretet kell a családban,
a munkahelyen az
egyházközösségben…
Boldog nem lesz az újév magában, hanem
csak tettekben
megnyilvánuló segítés,
szolgálat, szeretet által.
Január
elseje, Újév, Szűz Mária, Isten
anyaságának ünnepe. Az
élet gyakori eseménye, de az egyes
családoknak piros betűs ünnepe, ha
gyermekük
születik. Boldogan újságolják
az édesapák: gyermekünk
született. Az örömhír
fényéből mindenkinek jut valami. A megosztott
öröm, mindig meghatványozódik.
Érdeklődünk az
újszülött egészségi
állapotáról, és gyakran
megkérdezzük kisfiú,
vagy kislány született, és
megkérdezzük mi lett a neve? Ám a
bennünk lévő
érdeklődés nem áll meg az
újszülöttnél. A gyermek
után az édesanya
hogylétéről
tudakozódunk. Sokszor nehezen hozza világra a
gyermekét, az ember a fájdalmak
kapuján érkezik a világra. Szeretetből
és szenvedésből épül az
élet kapuja. A
mai ünnep bennünket is figyelmes szeretettel
Máriára fordítja
tekintetüket. A
gyermek után sem feledkezhetünk meg, de
különös ünneppel
emlékezünk január
elsején az istenanyai
méltóságról.
Máriát
nem ok nélkül nevezzük
boldogságos anyának, mint jó
édesanyánk csak azt akarja, hogy mi is az ő
boldog gyermekei lehessünk, de ez
csak akkor valósulhat meg, ha hozzá
hasonlóan mi is igent mondunk Isten
akaratára.
A mai
ünnepi szentmisét, amelyet Mgr. Szalay Gyula
címzetes
esperes-plébános celebrált,
és amelyet a híveiért
ajánlott fel a mindenható
Istennek, újan a Szűz Mária oltalmába
ajánlotta a rá bízott
nyájat. A mai napon
is járuljunk a Szűz Anyához mély
hódolattal és a nehéz
órában is, amikor az ima
forrásai kiapadóban vannak és hideg,
száraz kietlen közöny üli meg a
lelkünket,
fohászkodjunk égi
édesanyánkhoz, hogy öntsön
olajat a hit és imádság
pislákoló
lámpásába.
Örülünk
annak, hogy Szalay Gyula egyházkarcsai címzetes
esperes-plébános
buzgó szavai, melyeket tolmácsolok, segítenek
abban, hogy e mai
nehéz időben is hitünk mellett ki tudjunk
tartani, és az Istenhez hűek maradhassunk.
Pázmaneum,
Mgr. Juhász Ferenc
|