|
Vasmisés a felvidéki származású Vida Tivadar atya Pappá
szentelésének 65. évfordulóját
ünnepli ThDr. Vida Tivadar felvidéki
származású nyugalmazott lelkiatya.
 Vida
Tivadar 1922. február 6-án született
Ipolyságon. Pozsonyban a Széna téri elemi
iskolába járt, majd az Állami Magyar
Reálgimnázium diákja volt 1932-1938
között. Tagja volt a pozsonyi Kis-Kárpátok
cserkészcsapatnak. A kassai egyházmegyei
szeminárimban három évet töltött el majd
a pozsonyi szemináriumban folytatta tanulményait.
Pappá szentelésére 1945. március
31-én Pozsony szovjet megszállása előtt
történt. Újmisés jelmondatául
Xavéri Szent Ferenc jeligéjét választotta:
Lelkeket adj nekem, a többit vidd el! Tivadar atya
újmiséjét április 2-án,
húsvéthétfőn mutatta be a pozsonyi
Szentháromság-templomban. Első kápláni
helye Pozsonypüspökin volt, ahol 1946-ig szolgált,
majd 1949-ig Szakolcára helyezték. 1949 és 1951
között Nyitrasárfőre nevezték ki
plébánosnak. 1951-53 között Bozókon,
1953-56 között Ímelyen, 1956-58 között
Garamkövesden és 1959-ben Barssárón
plébánoskodott. 1960-62 között
Lipovníkra kerül szolgálaton kívül, ahol
fizikai munkát végzett. 1960. január 1-jei
hatállyal megfosztották az állami
működési engedélyétől. 1962-62
között Budapest-Máriaremetére kerül
szolgálaton kívül, majd tudományos
munkatársként dolgozott. 1962-75 között
ugyanott már káplán és
helyettes-plébános, majd 1975-97 között
nyugállományban szolgált a kegyhelyen. 1997-től
Budapesten él.Tivadar atya többször látogatott a Felvidékre, ahol Imakilencedek, előadások keretében buzdította a magyar katolikusokat hitük és anyanyelvük megtartására. A Pázmány Péter Alapítvány elnökeként éveken keresztül segítette a felvidéki magyar kispapok magyar nyelven való képzését Budapesten. A Pázmaneum Társulás gratulál a jubiláns atyának és Isten kegyelmét, Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonyának óvó pártfogását kívánja mindennapjaira, hogy még sokáig taníthassa és buzdíthassa a papokat és a híveket! Rysavá Terézia beszámolója Ímelyről: Ünnepélyes és emlékezetes
vasárnap volt Ímelyen
2010 áprílis 18.
a Keresztelő Szent János templomban. A hívek szeretettel
és tisztelettel
fogadták a felvidéki
származású, vasmisés Vida Tivadar
atyát, aki 1953 és 1956 ban volt Ímely plébánosa. Tivadar atya prédikációjában a papság
évében a papi hivatás fontoságára
hívta föl a hívek figyelmét, mert sajnos
nagyon kevesen vannak a fiatalok közül, akik papi hivatást
választják. Figyelmessen
követtük Tivadar atya
szavait amint elmondotta, hogy mint reál gimnazista az orvosi
tudomány iránt
érdeklődött, majd tanár szeretett volna lenni, de
végül is tanár lett, de
kicsit máskép, lelkipásztor lett, az Úr
Jézus követője. Úgy vélte, hogy: „Az
aratnivaló sok, de a munkás kevés“. Tivadar atyának ismerős volt templomunk
és bizony még szép számban voltak ismerős arcok is. A fiatalabbak
számára sem ismeretlen Tivadar atya, mert a szüleink és nagyszüleink
emlékezéseiből csak a legjobbakat hallotuk az atyáról, és bizony voltak
néhányak akik a megőrzött újmisés szentképhez most hozzáteszik a jubileumi
vasmise emlékére kapott szentképet is. Tivadar atya mindennapjaira kértük a jó Isten bőséges áldását és a Szűzanya oltalmát. Fényképek: Egykori működési helyére tért vissza ThDr. Vida Tivadar nyugalmazott katolikus lelkiatya, aki április18-án Ímelyen mutatott be ünnepi szentmisét. A pozsonyi születésű, de a már 48 éve Budapesten élő Tivadar atya pappá szentelésének 65. évfordulójára emlékezve mutatta be egykori működési helyén az ünnepi szentmisét. Ímelyen 1953-56 között volt a falu plébánosa. A 88 éves lelkiatyát ThDr. Karaffa János helybéli plébános üdvözölte és a szentmise elején az egyházközség és a falu közösségének nevében is üdvözölték az idős lelkipásztort. Tivadar atyát Mons. Orosch János, a Nagyszombati Főegyházmegye magyar híveinek helynöke levélben köszöntötte, amelyet a helyi lelkiatya tolmácsolt a vasmisés lelkipásztor felé. A püspök atya levelében elsősorban megköszöni a jubiláns atyának a sok évi lelkipásztori szolgálatát és azt is, hogy még mindig aktívan segít Magyarországon és Felvidéken is oltártestvéreinek. Levele végén Orosch püspök atya továbbra is kéri a vasmisést, hogy „imáival segítse azokat a paptestvéreket, akik a fronton harcolnak Isten országának építéséért. Ma, amikor nagy a paphiány, szükségünk van minden egyes papi kézre, papi imára, papi áldozatra. Köszönöm, hogy nem önmagára, hanem Isten dolgaira figyel, amikor még mindig készségesen szolgál. Áldja meg ezért az Isten. Én is áldásomat adom, és kérem az Ön vasmisés áldását.” – fejezi be levelét a felvidéki magyar katolikusok ügyeit bátran felkaroló püspök. Tivadar atya szentbeszédében a papi hivatások szükségességéről és az ima fontosságáról szólt. Buzdította a jelenlevőket, hogy ne csak hallgassák az evangéliumot és csendes szemlélői legyenek a jézusi tanításnak, hanem aktívan kapcsolódjanak is be az őket érintő egyházi kérdésekbe. Személyes életpéldáján mondta el, hogy Isten miként hívta meg Őt a papi szolgálatra. A vasmisés lelkiatya kihangsúlyozta, hogy sokszor az egyén nem akar engedelmeskedni vagy nem érti meg Isten hívó szavát. Az ima ereje azonban segíthet mindenkinek, akik keresik Istent vagy kétségek között őrlődnek. Tivadar atya a fiatalokhoz is szólt és buzdította a gyerekeket, hogy a hittant magyarul is tanulják otthon szüleikkel. Az ünnepi szentmise a Pápai- és a Magyar Himnusz eléneklésével ért véget, majd a jubiláns atyára emlékező hívek gratulációit fogadta az idős lelkipásztor. Pázmaneum |
|
