Új esztendőben új szívekkel…
Azaz az új esztendő első hónapja lelki értelme
A
Karácsony utáni napok leggyakrabban az unalmas
hétköznapok ürességét
juttatják az eszünkbe, amikor az öregedő
karácsonyi maradékokat
fogyasszuk, söprögetjük a kínos küllemű
karácsonyfák lehullot tűlevelét
vagy gyógyulunk az ünnepi gyomorrontásokból.
Pedig lehet ezt teljesen
másképp is megélni…talán úgy
is, ahogy ezt megélték Nyíren és
Zselízen.
Az
új esztendő második napján a Mária
Légió „Bűnösök Menedéke”
Comitiuma
közösségi ünnepet tartott. Ezt az ünnepet a
Mária Légió szabályzata
előírja annak érdekében, hogy a tagok, akik
amúgyis elfoglaltak és
egyébként vállalják az igényes
szolgálatot, találkozzanak és jó
hangulaatban töltsenek el egy kis időtt ünnepi
légkörben. Ezt ugyan a
kézikönyv december 8-a körüli napokra
ajánlja, amikor a Szűz Mária
Szeplőtelen Fogantatásának az ünnepét
üli az Egyház. De a decemberi
hajsza végett ez az időpont kitolódott január
2-ra. Megható volt a
falutól félreeső nyíri kis templom betlehemi
hangulatában részt venni a
szentmisén, amelyre a nyíri és zselízi
híveken kívül érkeztek
Szőgyénből, Léváról, Zsemlérről,
Szímőről Mária Légiós tagok és
hívek.
A napközi lelki programnak a helyi Sanzol vendéglő adott
helyet, ahol a
frissítő mellett egy előadásra került sor Szűz
Mária Istenanyaságának
dogmájáról. Ebben Galgóczi Rudolf
esperes-lelkivezető kifejtette a
dogma fejlődését, a tévtanok
állításait, és Mária
Istenanyaságának
értelmét a mai keresztény életére
vonatkozóan. Ezt követte egy
tudományos film vetítése a
Szentföldról. Az egyszerű, de izletes ebédet
egy lélekébresztő film követte a gyermek
Jézusról. A jó hangulatban és
igazi keresztény társalgásban eltöltött
napot egy összeszedettségben
megélt szentségimádás követte a
papokért – tanuságot téve a papokért
való imák szükségességéről,
különösen most a papok évében. Ebben a
Mária Légó tagok előimádkoztak. A
szentségi áldás után mindenki ünnepi
örömmel indult otthonába.
A
farsangi hetek a hónap második felében sem
szóltak csak a bálozásról.
Árpádházy Szent Margit engesztelő
életének a felidézése és Boldog
Batthány László életének
tündöklése engesztelő imára
ösztönözte a buzgó
híveket. Mindkét szent ünnepén
áhitatos lelkülettel imádkoztak a hívek
a zselízi Szent Jakab templomban nemzetünk szentjeihez
nemzetünk
megtéréséért és
felemelkedéséért. A szentségi
áldás erősítette a
reményt, hogy az imák meghallgatsára
találnak.
E
hétnek a többi napja is az imádság
szellemében zajlott. Az imahét a
keresztények egységéért keresztény
testvéreinkkel való közös
imaalkalmakkal folytatódodot a garammikolai,
garammsallói, kisölvedi és
a zselízi református templomokban. Ide
hívták meg a református
testvéreink a katolikus Galgóczi Rudolf
esperest-plébánost, hogy ott
hirdesse az igét és a híveket, hogy
énekükkel is tanúságot tegyenek
hitükről, amely a Krisztus feltámadásában
gyökerezik, noha még az
emmauszi úton botorkáló
tanítványokhoz hasonlítunk. E templomok
között
akad olyan is, amelynek küszöbét
fennálása (kb.450 év) óta még
ezidáig
római katolikus pap nem lépte át. Az
imahéten, egymás templomainak
látogatásakor a következő felhívás
hangzik: „Engedjük meg Jézusnak,
hogy kölcsönös találkozásainkban
és az igemagyarázatban szólítson meg
minket és úgy hasson át, hogy egykor mi is
úgy gondoljunk vissza ezekre
a szent pillanatokra, mint az emmauszi tanítványok: "Hát
nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor
beszélt az úton és kifejtette az
Írásokat?" Lk 24,33.”
Az
utolsó az imahetet bezáró
imatalálkozóra 2010. január 23-án szombaton
került sor, amikor a zselízre beszolgáló
Ján Čermák
evangelikus lelkész és Révész Tibor zselízi református lelkész hirdette
az igét a zselízi Szent Jakab plébániatemplomban. Révész Csilla
lelkésznő pedig a gitáros ima-énekekkel ékesítette az istentiszteletet.
Az
imádság, a Szentírás olvasása, igemagyarázat és az együttlét
megerősített mindnyájunkat, hogy erősödjünk a kereszténységben és
ápoljuk lelki „rokonságunkat“ ez egységere vezető úton. Tehát
ezt a hideg, téli ünnepektúli hónapot egyáltalán nem lehet
tulajdonítani az „unalmas“ , de még kevésbé a „szürke“ időszaknak,
amelyből csupán a farsangi mulatozások jelentenek kiutat.
Az
újévi fogadalmakra gyakran csak akkor térnek ki,
amikor közeledik
a kíszámítható esztendő vége.
Egyértelművé vált számunkra
a Jézusi
figyelmeztetés: „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát” (Mt 25,13)
Szép kelet, szép nap, nincs benned homály,
Mert az örök nap benned a király.
Új esztendőben új szívekkel,
Dícsérünk Jézus énekekkel.
Köszönjük
Galgóczi Rudolf Esperes Úrnak,hogy lehetővé tette
számunkra a lelki
feltöltődést,újabb barátok
megismerését,a keresztény egység
erősödését
és a kellemes együttlétet régi és
újabb testvérekkel.
a zselizi Mária Légió nevében -BK-
|