Mennyei Teremtőjéhez távozott Gyula atya. Megrendülve fogadtam a hírt, Gyula atya elhunyt. Hirtelen csak egy gondolat futott végig rajtam: Már soha többet nem hív fel engem!

Mons. Koller Gyula atyát Pozsonypüspökin ismertem meg, amikor az általa alapított katolikus hetilapnál dolgoztam. Mindig precíz, szeretettel teli, értelmesen magyarázó és jó humorú volt. És ami a legfontosabb, mindig megmondta az igazat. Ha tetszett, ha nem, soha nem volt mellébeszélés! Szerettem hallgatni, amikor a régi cserkészéveiről mesélt, vagy amikor a magyar hagyományápolásról. Bölcs meglátásai voltak, megfontoltan cselekedett és erre tanított másokat is. Idős kora ellenére is mindig tudott bánni a fiatalokkal. A vitákat is el tudta csendesíteni. Amikor elkerültem a közeléből és máshol dolgoztam, akkor is tartottuk a kapcsolatot. Igaz, nem annyiszor mint kellett volna, de ha valami fontosat szeretett volna mondani vagy éppen csak megköszönni a részére küldött kalendáriumot mindig felhívott. És minden egyes alkalommal megnyugtatott a hangja. Most is készültem rá, hogy újra küldöm majd neki a karácsonyi ajándékként a kalendáriumot. De Gyula atya már a földi életben nem fog több könyvet olvasni. Magához szólította Őt a legfőbb főpap. Most már békében nyugszik az Ő lelke és megtért Mennyei Atyjához és égi édesanyjához, a Szűzanyához.

Sokan kísértük el az utolsó útjára. Ott voltak a munkatársai, paptestvérei, rokonai, a volt plébániái polgármesterei, hívei és a pozsonypüspökiek. Sokan szerették Gyula atyát, emlékét megőrizzük szívünkben biztosan tudom.

Mint egykori munkatársa, és mint a Pázmaneum Társulás ügyvezető elnöke, amelynek Gyula atya is alapítója volt, búcsúzom Tőle a következő Szabó Magda idézettel: „Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.” Gyula atya örökké megmarad nekünk! Nyugodjék békében!

Karaffa Attila