A hit éve, a Szociális Testvérek Társasága számára jubileumi év –a hálaadás éve. Hála az alapító testvérek, Slachta Margit és a többi testvér, Istennek átadott életéért. Hála mindenért, ami született 1923-ban, és születik folyamatosan azóta is, öt országban, két földrészen. Hálaadás Isten hűsége miatt, aki gazdasági válságok, világháborúk, forradalmak, diktatórikus Isten és Egyház-ellenesség idején létbe hívott és hív egy szerzetesi jellegű közösséget, hogy leesdje a lélektelenné vált világra a Szentlelket, és így az újratermelődő nyomorral, igazságtalansággal szegüljön szembe.
Hála azért, hogy az Úr hív újra meg újra fiatalokat, hogy osztatlan szívvel átadják életüket a Szeretet Istenének, és a szeretetre vágyó embertársaik szolgálatára.
Hála, hogy korunkban, amikor krízisben van az emberi szó, az életre szóló döntés lehetősége, 90 év óta évről évre vannak, akik meghallják Jézus hívását a Mennyek Országáért odaszentelt életre.
Hála, hogy vannak, akik a Szentlélektől kapott egyéni és közösségi karizma erejével, nem egy kolostor biztonságában, hanem az élet sűrűjében állnak oda az Úr elé közben-járószeretettel: Uram, akit szeretsz beteg! –
Hála, hogy a testvérek, szívűk tabernákulumában viszik Jézust azok közé, akiket az ínség, tudatlanság, igazságtalanság meggátol Isten szerető megismerésében.
Hála,hogy az ősi szerzetesi lelkiséget Szent Benedektől, Európa védőszentjétől, tanulva, modern formában, vállalták és vállalják ma is a testvérek, hogy életük és haláluk hirdesse, az ember reménye az, hogy Deus Caritas est – hogy Isten Szeretet.
Hála, hogy ez a szeretet, közösségre hív és közösséget teremt Istennel, egymással, s azokkal, akikre rábízza Isten Szeretete, hogy az egyesek evangelizálása mellett, az emberi közösség építését is, az Evangélium eszménye szerint.
A szociális testvérek minden reggeli fohásza: hogy Engedd, Uram, csekélységem és méltatlanságom ellenére is építhessem Országodat az egyesek lelkében, a hazában és a társadalomban.
Igen, a valódi szociális, azaz közösségre vonatkozó, közösséget teremtő, bajokat megelőző szeretet forrása és ereje a személyes Szeretet, a Szentlélek Úristen, akinek csodálatos valójáról és titokzatos működéséről – egyénileg és közösségileg tanúságot akarunk tenni.
Hála, hogy ma hazánkban nyolcvanöt testvér és a hozzánk kapcsolódó kültag csoportok tagjai élik a kovász életét, törekednek a hit erejével és örömével a remény jeleivé válni, az élet legkülönbözőbb területein, A közösséget jellemezte és ma is jellemzi a Szentlélek gazdagsága, mely a testvéreknek adott talentumok, karizmák, szolgálatok sokféleségében nyilvánul meg, Informatikus és orvos, közgazdász és hitoktató, szociális munkás és gyógypedagógus, adminisztrátor és művész testvérek ugyanazon Lélek által feladatuknak ismerik, hogy a Megszentelő Szeretet küldetésében járjanak, tanúságot tegyenek arról, hogy van Isten, személyesen szeret, és hogy az újkori relatívizmus diktatúrájából Krisztus a kivezető Út, Igazság, Élet.
Benne élünk, dolgozunk a mindennapi világban, bőrünkön tapasztaltuk az elmúlt kilencven év minden társadalmi, gazdasági, politikai hullámhegyét és völgyét, Hivatásunk a szeretet, mely szolidaritás, mely mindenki testvérévé tesz, s összekapcsol a test-vér Titokkal, az Eucharisztiával, a Velünk az Isten- örömével. Velünk az Isten – a kenyér színe alatt, velünk az Isten a testvérben, – velünk az Isten az emberi közösségben, és semmi ami emberi nem idegen tőlünk. Ő tesz bennünket prófétákra alapozott épületté, a Szentlélek templomává.
Hála, az Úristen nagy ajándékaiért ,a pecsétekért, amit a szociális testvéri karizmára ütött: a pápai joghatóság, már több,mint tíz éve – ami azt jelenti, hogy Péter utódja, az oldás-kötés hatalmával a világegyház számára értéknek, járható útnak és ránkbízott küldetésnek ismerte el a szociális testvéri karizmát, pápai jogú apostoli élet társaságának, a közösséget.
Hála Benedek pápának a két enciklikájáért, melyek mintha kifejezetten Margit testvér és a ránk bízott karizma igazolása lennének: Igen: Isten Szeretet – Deus Caritas est, – ezt akarjuk szolgálni, a Szeretet Lelkét leesdeni újra a lélektelenné vált világra, és a Caritas in Veritate enciklika, a Szeretetet Igazságban – mely rámutat arra, hogy az emberi közösség, mint közösség a Szentháromság képmásiságát hordozza, s ezért méltó a szeretetre, az evangelizálásra, és az emberi közösség iránti szeretet – az igazság és igazságosság érvényre juttatása, – s hát ez az Egyház szociális-társadalmi tanítása, de egyben ez a Margit testvérünkön keresztül és az előttünk járt testvéreken át ránk hagyományozott karizma, küldetés.
S a másik nagy pecsét, vértanú testvérünk, Salkaházi Sára boldoggá-avatása, Hála, hogy boldogan lehet járni az ő példájára és segítségét kérve a krisztus-jegyesség útját – egészen a másokért átadott, vértanúság útjáig. Ez megerősítés és meghívás mindannyiunk számára, hogy a jubilaló év élet és erőforrás legyen, hogy a hálaadás erősítse bennünk a reményt és a hűséget, hiszen a történelem viharzó évtizedeiben bebizonyosodott, hogy a Szentlélek Úristen a viharok szárnyán is érkezik, s az Úr pedig jár a viharzó vizeken, és akár gazdasági válság, akármilyen diktatúra dúl, rombolja az ember és az istenképet, – kimondja: Bátorság! Ne félj! Én Veletek Vagyok! Ti pedig maradjatok a testi-, lelki- bajba jutott világgal, emberrel. Így válhatunk a remény jeleivé.
