Lelkiatyákkal a cserkészet ösvényein

Csapatalapítóként, visszatekintve az elmúlt huszonegy év cserkészmunkájára (és még arra a két évre mely megelőzte a fogadalom tételt), hálás szívvel gondolok azokra a lelkiatyákra, akik támogatták munkánkat. Csapatunk alapításakor a nemrég elhunyt Czuczor József plébános úr volt egyházközségünk lelkiatyja, ő segítette első lépéseinket. Az áldott emlékű Paxy László atya volt ez időben Szövetségünk tiszteletbeli elnöke, szintén sokat segített az alakuló csapatnak. Személy szerint is sokat tanultam tőle az Országos Cserkésztanács tagjaként, keresztényi – cserkészi lelkületet, a Cserkésztörvények igaz megélésére nevelt bennünket. Meghívásunkra eljött Szőgyénbe, a ”Régi és új históriák”, majd az” Arccal vagy háttal Isten felé” című könyveinek bemutatására. Akkor választottuk csapatunk nevét, így lettünk a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség 32. számú csapataként Szent Mihály nevének viselői. Magyarszőgyén védőszentje Szent Mihály, a templom a II. világháború utolsó napjaiban elpusztult. Ennek tiszteletére választottuk csapatunk nevét. Paxy atya volt az, aki legelőször beszélt nekünk az arkangyalról, mint a Seregek Vezéréről, és ma is emlékszem biztató szavaira, miszerint hatalmas védelmezőt kaptunk általa. Az atya volt az, aki az újonnan kiképzett vezetőinket elvitte alakuló csapatával a balatonlellei táborba, ahol mai napig tartó barátságok születtek. Két ízben voltunk együtt táborozni az egyházfai cserkészekkel az elmúlt évek alatt, ma is örülünk egymás személyes és csapatbeli sikereinek. Paxy atya révén ismertük meg Regőczi István atyát, akinek az „Isten vándora” című könyvét is elhozta Szőgyénbe. Egyházfán, egy ünnepi szentmise alkalmával ismertük meg személyesen Regőczi atyát. Így aztán szinte természetessé vált, hogy az Esztergomi Altemplomban, minden hónap 6-án – ha csak lehetett- részt vettünk azon a szentmisén, melyet Regőczi atya mutatott be Mindszenty bíboros Boldoggá avatásáért. A budai Kútvölgyi kápolnában is több ízben felkerestük az ”Isten vándora” néven ismert lelkiatyát, aki a tavalyi évben, 93 évesen tért meg Teremtőjéhez.
Csapatunk Fogadalom tételének ünnepén is velünk volt Paxy atya, plébánosunk Czuczor atya, akitől nagy ajándékot kaptunk, „Szentmihályos-liliomos” csapatzászlónkat, melyet Pozsonyban készítetett számunkra. A zászlószentelést Bartal Károly Tamás jászóvári apát úr végezte a Nagyboldogasszony-templomban, majd a Szent Mihály-templomkertben tett ünnepélyes Fogadalomtétel alkalmával is velünk volt, hisz ez időben Szövetségünk Főcserkészeként is tisztelhettük.
Czuczor atya tizenhárom évi szőgyéni szolgálata alatt figyelemmel kísérte munkánkat, több ízben megtisztelte rendezvényeinket, táborozások alkalmával is meglátogatott bennünket. Amikor a papi szolgálat elszólította őt, Kovács László esperes-plébános érkezett egyházközségünk élére. Őt már ismertük, nemcsak a szomszédos Kürt község szülötteként, de cserkészberkekből is, hisz tábori lelkészként volt alkalmunk találkozni vele, kiképzőtáborok és szövetségi rendezvények alkalmával. László atya személyében is támogatót kaptunk, segítette a Szövetség munkáját, és csapatunk mecénása lett. Erkölcsi-anyagi támogatást kaptunk tőle, minden csapattáborban számíthattunk látogatására, amikor bemutatta a Legszentebb Áldozatot. Aki volt már cserkésztáborban, ismerheti a tábori szentmisék hangulatát, rendhagyó erejét, amit a szentgyónás előz meg. A természet ölén, Isten szabad ege alatt ezek a Szentségek különös hangulatban történnek. A csapat 15 éves születésnapját vele ünnepeltük, amikor felszentelte kopjafánkat. Ilyen és ehhez hasonló érzésekkel emlékezünk László atyára, akinek sírjánál gyakran megállunk emlékezni a németszőgyéni temetőben.
A cserkészet berkeiben más lelkiatyákra is nagy szeretettel gondolok, akik nagyban befolyásolták munkánkat, és akikhez személyes emlékek is fűznek. Említem Tóth Vencel atyát, ő az Esztergomi Ferences Gimnázium és Rendház tanára, cserkészvezető, minden esetben számíthatunk segítségére. Ugyancsak segítőkészen fordult felénk Balogh Károly atya, egyetemi lelkész. A csapat 15 születésnapi szentmiséjén is velünk volt, majd 2012-ben egy több napos rendezvényünk Lelki gyakorlatára érkezett közénk.
Mindig szeretettel gondoltunk Mons. Burián atyára, kedves Laci bácsinkra, akire cserkésztestvérünkként is tekintettünk. Több ízben mutatatott be szentmisét Szőgyénben, és a régiónkban egyaránt. Jelen voltunk Esztergomban, a Szent István – díj átadó ünnepségén, 2014 tavaszán, ahol már nem lehetett jelen betegsége miatt, és utolsó útjára is elkísértük a párkányi temetőbe.
Nem hagyhatom ki Zsidó János esperes-plébánost sem, akivel hosszú évekig az Országos Cserkésztanácsban dolgozhattam együtt. A Fraknói Vilmos – díjjal kitüntetett lelkiatya, cserkésztiszt, sok esetben vállalt lelkészi szolgálatot Szövetségünk „nagytáborai” alkalmával. Az Esterházy János megemlékezések cserkészrendezvényei sem nélkülözik az ő személyét, és a mai napig számíthatunk munkájára az SzMCs berkeiben.
Utoljára, de nem utolsó sorban említem egyházközségünk jelenlegi vezetőjét Nemcsok István atyát. Az ő személyében is figyelmes és segítőkész lelkiatyát kapott csapatunk. Szeretettel nyitotta meg előttünk a Plébánia kapuit, és a tavalyi évben a csapat 20. Születésnapján a Nagyboldogasszony-templomban velünk ünnepelt. A Magyar Cserkészliliom című művészi fafaragás is az ő jóvoltából és segítségével került a templom falára Szent Mihály oltárképe mellé. Mindig nagy öröm számunkra, amikor együtt alkothatunk, másokért, egymásért, Isten dicsőségére. Így volt ez az elmúlt év Karácsonyi jótékonysági délutánján is, amit beteg cserkésztestvérünk, Meszes Márk gyógyulásáért rendeztünk templomunkban. Ezen a nem mindennapi rendezvényen is László atya állt mögénk jóindulatával, segítőkészségével.

A cserkészvezetőkre egyre nehezebb feladat hárul napjainkban, a sok esetben szélmalomharcnak tűnő munkánk során hálásak vagyunk minden segítségért, tanácsért, jóindulatú hozzáállásért, melyet lelkiatyáinktól kapunk. Köszönjük nekik a támogatást, segítséget, türelmet, melyet irántunk tanúsítottak, tanúsítanak.
Szeretettel őrizzük azok emlékét, akiket a Mennyei Atya ölel magához az Örökkévalóságban, és imádkozunk azokért is, akik szent munkájuk révén Hozzá vezetik népüket, köztük a cserkészeket.
Berényi Kornélia cserkésztiszt

 

2014. 09. 24.|