Burián László esperes úr, szeretett Laci bácsink halálhíre után a döbbenet vett erőt rajtunk, majd szeretettel emlékeztünk, most a temetése után pedig nyugtalan szívvel, aggódva elmélkedünk.
Személyében egy nem mindennapi embert temettünk el, ezt éreztük mindannyian – több száz, túlnyomó többségében magyar tisztelője – a temetésén is a párkányi öregtemetőben. A kétnyelvű egyházi szertartás mellett utolsó üdvözlet, búcsúztatás szeretett halottunktól két személy részéről hangzott el: Kornélia Slabáková, a város alpolgármesternője szlovákul, Szigeti László, a MKP Országos Tanácsának elnöke pedig magyarul mondott méltó és megható szavakat.
Bennem a város hozzáállása vált ki elkeseredést. Burián László sokszor kinyilatkoztatta magyarságát, emellett mindig és minden helyzetben megadta a tiszteletet a szlovák nemzetiségű híveinek is. Sajnos ezt a tiszteletet most nem kapta meg a várostól, ahol örök álmát alussza. Megdöbbenésünkre magyarul nem búcsúztatták a város lakosainak nevében. Azt az embert, aki ha kellett városi rendezvényen, vagy iskolai ünnepségen mindenütt ott volt, az egyházi szertartásokon, világi rendezvényeken is ügyelt arra, hogy magyarhoz is, szlovákhoz is a saját nyelvén szóljon. Párkány város vezetésétől megérdemelte volna az alapvető tiszteletet ez a csupa nagybetűs EMBER, aki nem mellékesen a város díszpolgára is volt!
A másik nyugtalanító megnyilvánulást a temetésen résztvevő maroknyi szlovák hívő részéről tapasztaltuk, amikor a sírba helyezték Laci bácsi földi maradványát. Ők a sok versszakos szlovák énekükkel megakadályozták, hogy a magyar énekesek a sírba tétel alatt még utolsó éneket énekeljék szeretett papjuk felett, az ő anyanyelvén. Csak a virágok letételénél énekelhettünk magyarul. Nem azt teszem szóvá, hogy szlovák ének is elhangzott, ez természetesen senkit nem zavart volna, ha a hosszú énekkel nem szorították volna ki a magyar hívők búcsúéneklését, mert ez fájdalmasan érintett bennünket.
Azt sem értettük, hogy a gyászszentmisét ezért a tiszta emberért, derűs, kedves papért miért éppen Ján Sokol nyugalmazott érsek celebrálta, akinek személye körül az egyházban, de még inkább a hívek körében sok-sok tisztázatlan kérdés vetődik fel.
Az nyugtalanít, hogy Laci bácsi temetésének szervezésekor nem volt senki, aki a szeretetet, a megbékélést, az egymás tiszteletét derűvel, türelemmel, de határozottan megkövetelje, az érzéketlenséget, fennhéjázást pedig elutasítsa?
Aggódó szívvel kérdezem mindezt, arra gondolva, hogy Laci bácsi minden miséjén, társadalmi összejövetelen a szeretetre és az igazság melletti kiállásra biztatott. Krisztus példájára mutatva, mindig arra figyelmeztetett bennünket, hogy az igazságot mindig ki kell mondani, és ki kell állni érte. Laci bácsi kedves mondása ez volt: „hiszek a szeretet végső győzelmében”. Magyar hívei azt is megtanultuk tőle, hogy hinni kell az igazság végső győzelmében. Isten nyugosztalja!
Burián László atya, Szenc szülötte, életének 92. esztendejében április 22-én éjjel elhunyt el. Temetése Párkányban, április 25-én volt az öreg temetőben. A Magyar Közösség Pártja nevében Szigeti László mondott búcsúbeszédet, melyet hamarosan Nézőpont rovatunkban szintén közzéteszünk.

Dániel Erzsébet, Felvidék.ma