Soltész Miklós államtitkár levele a Nagycenki Hittanos Olimpiára a Nemzeti Összetartozás Napján.
Főtisztelendő Plébános Atyák! Kedves Fiatalok!
„A múltat nem lehet tőlünk elvenni. De csak akkor a miénk, ha ismerjük.” Nemeskürty István tanár úr gondolatát ajánlom a történelemről, múltunkról, feladatainkról gondolkodó ifjúságnak.
Június 4-e van. A Nemzeti Összetartozás Napja. Ma arra a gyalázatos békediktátumra emlékezünk, mely mérhetetlen szenvedést és a legnagyobb, máig élő traumát okozta nemzetünk számára.
Az országhatárokon kívülre került Pozsony – a reformkori országgyűlések helyszíne, ahol Széchenyi a Magyar Tudományos Akadémiát alapította -, Rákóczi fejedelem nyughelye Kassa. Kolozsvár, ahol az első magyar színházépületet emelték őseink, Nagyvárad, Szent László és Ady városa és sorolhatnánk ezeréves történelmünk legfontosabb városait, történelmi emlékeit.
Elveszítettük az ország területének több mint kétharmadát, és minden harmadik magyar elcsatolt területre került. Megtört az ország gazdasági egysége, elveszítettük út és vasút hálózatunk, valamint termőföldjeink 60%-át, erdeink 85%-át, só- és rézbányáink 100%-át. Az ország vesztesége csak olyan nemzeti tragédiákhoz mérhető, mint a tatárjárás, a mohácsi vész vagy a világháborúk emberveszteségei.
E veszteségeket a nagyhatalmak megtoldották azzal, hogy háborús jóvátételt fizetettek hazánkkal. Korlátozták a hadsereg létszámát és nem gyárthattunk fegyvereket. Ez azt eredményezte, hogy első világháborús fegyverzettel rendelkező, kis létszámú magyar sereg állt szemben a környező országok ellenséges, nagy létszámú, modern fegyverekkel felszerelt csapataival.
Jelképes is, hogy itt Nagycenken, ahol a legnagyobb magyar nyughelye és családi kastélya található, a Regnum éppen a Nemzeti Összetartozás napján tart sportnapot, anyaországi és felvidéki fiataloknak. Mert Széchenyi a nemzetépítés példája; példa a közösségépítésben, a gazdaságfejlesztésben, a mezőgazdaság modernizációjában, városfejlesztésben, folyószabályozásban. És példa elszánt tenni akarása, a „soha föl nem adom” életfilozófiája is.
A Széchenyi kastély emlékkiállítása is idézi Napló részletét: „Dolgozom szorgalmasan és önérzettel. – Ha levágják szárnyaimat – a lábaimon járok. Ha levágják lábaimat – a kezemen megyek. Ha azokat is kitépik, hason fogok csúszni”. Csak ilyen mentalitással lehet építeni, változtatni és újjáépíteni. Csak ez az ars poetica segítheti megmaradásunkat. Csak ezzel az elszántsággal álhatott talpra Magyarország és emelkedett Európa élvonalába bő egy évtizeddel a békediktátum után.
Ma is ezt kell szem előtt tartanunk. Szorgalommal, önérzettel, elszántan, a belső erőkre, a magunk erejére támaszkodva, ki kell állnunk az igazunkért.
Túl a történelmi tanulságokon, a mai naphoz jó sportolást, vidám és értékes időtöltést kívánok Mindnyájuknak szeretettel!
Soltész Miklós
