A Húsvét hajnalán történtek leírása után az evangéliumok beszámolnak a Feltámadott Krisztus többszöri megjelenéséről övéi között. Az evangélistáknak nem célja a jelenések pontos rögzítése, a körülmények aprólékos lejegyzése, inkább a lényegre szorítkoznak: Jézus él, jelen van övéi között.
Amikor a feltámadt Jézus megjelenik az asszonyoknak, így köszönti őket: “Üdv nektek!” A köszöntés itt nemcsak udvariassági formula, hanem hirdeti is a tanítványoknak azt, amit jelent. Jézus kereszthalálával és feltámadásával valóban üdvösséget szerzett minden embernek. Ennek tartalmát, mibenlétét úgy tudjuk leginkább felfogni, ha a Feltámadt Jézus életében való részesedésként éljük meg. Ennek belső természete egészen más mint a földi, mulandó élet. A teljes élet tudatában, annak birtoklásában már nem nyomaszt minket a mulandóság terhe. Nem kínoz bennünket az a tudat, hogy milyen kicsinyes, viszonylagos dolgok töltik ki életünket. Az üdvösség ajándékának tudatában és birtokában most már tudjuk, hogy a mindennapi életünk igazi jelentése az, hogy ez vándorút az örök élet felé. Életünknek, cselekedeteinknek éppen az adja meg igazi értékét, hogy előrelépést jelentenek az örök élet, az üdvösség felé. Megértjük Pál apostol kijelentését: „A mi hazánk a mennyben van!”
Jézusnak az asszonyokhoz intézett második szavának ugyancsak fontos jelentése van. “Ne féljetek!” Életünknek egyik alapvető élménye a félelem. Fontos, tényleges jelentése van. Jelzi, hogy életünknek folytonos jellemzője az, hogy bizonyos értelemben mindig veszélyben vagyunk. Már életünkkel kapcsolatban sem szabadulhatunk a bizonytalanságtól. Semmi nem biztosít minket arról, hogy életünk hosszú és boldog lesz. De azt sem tudhatjuk, terveink megvalósítását siker fogja-e kísérni, nem lehetünk abban sem biztosak, hogy akiket szeretünk, nem fogjuk-e elveszíteni. Folytathatnánk tovább azoknak a területeknek a felsorolását életünkben, amelyekben mindenütt jelentkezhet a félelem.
A feltámadt Jézus köszöntése: Ne féljetek, mindnyájunknak szól. Mindenki bátorítást meríthet belőle. Ennek éppen az ő feltámadása az alapja, amelynek mindnyájunk számára van jelentése. Jézus kereszthalálával és feltámadásával új élettel ajándékozott meg minket. Ezzel kapcsolatban elsősorban az a felismerés oszlatja el félelmünket, hogy most már nem kell félnünk a mulandóságtól, sőt terveink meghiúsulásának lehetőségétől sem, mert Jézus feltámadásával már számunkra is legyőzte a halált, a mulandóságot. Ennek a mi célkitűzéseink számára is fontos következménye van. Ezeknek is örök értéke lehet, ha az örök élet távlatában fogalmaztuk azokat meg és így akartunk megvalósulásukon fáradozni. Attól sem kell félnünk, hogy a boldogság utáni vágyunk számára nincs célba érés. Jézus keresztáldozatának és feltámadásának éppen ez a jelentése, hogy ő ezen az áron szerzett nekünk örök boldogságot. Életünk igazi célba érését valóban veszélyezteti a bűn, Jézus azonban legyőzte a bűn hatalmát, és feltámadásában ő mutatja meg nekünk az örök boldogság misztériumát.
Jézus nemcsak az asszonyoknak, a tanítványoknak vagy az apostoloknak jelent meg egykor – ma is megjelenik övéinek. Megjelenik a Szentírásban, az Eukharisztia ünneplésében vagy akár embertársainkban is. Személyesen találkozhatunk vele tehát mi is. Ha felismerjük őt, és hagyjuk magunkat megszólítani a Mester által, akkor örömmel fogjuk magunk is tapasztalni, hogy az üdvösség elérhetővé vált számunkra, ezért már nincs mitől tartanunk, s bizalommal hagyatkozhatunk életünk minden pillanatában Jézusra!
