Zarándoklat Boldog Gizella nyomában az osztrák kolostorokon keresztül
Háromnapos zarándokutunk célja nemcsak Passau, hanem a Duna menti
osztrák kolostorok meglátogatása volt. Dunaszerdahelyről indultunk
2009. július 6-án. Lelki vezetőnk Szalay András ipolyszakállosi
plébános, idegenvezetőnk pedig Galgóczi Rudolf zselízi
esperes-plébános.
A jelenlegi Ausztria földje Európa legrégebben lakott területei
közé tartozik. Már az őskőkorszakban éltek itt emberek (Willendorfi
Vénusz), és a vaskorszaki hallstatti kultúra központját is itt fedezték
fel. Éltek itt egykor illír és kelta törzsek is. A kalandozó magyarok
is többször végigdúlták, egészen 955-ig. Az augsburgi döntő vereség
után őrgrófságot szerveztek, melyet 270 esztendőn át a
Babenberg-dinasztia kormányzott, majd újabb 670 éven át 1918-ig a
Habsburg-dinasztia.
Igaznak bizonyul a szójáték: Österreich -
klösterreich, vagyis Ausztria a kolostorok hazája -
még ma is.
Szent Benedek a 6. század közepén
szabályzatot, Regulát állított össze
a szerzeteseknek. A nagy bölcsességgel,
mérséklettel és jó
emberismerettel megfogalmazott szabályokat a nyugati
egyházban a 8.
század végére szinte mindenütt
elfogadták. Szent Benedek jellemét és
Reguláját a mély hitre alapozott
vallásosság, a szelídség és erő, az
egyszerűség és komolyság, az imádság
és a munka szeretete jellemzi. Az
őt követő szerzetesek életének három fő
eleme: 1- az istendicséret
vagyis a közösen mondott imádság
(zsoltározás, zsolozsma), 2- a
közösség és az egyház
érdekében végzett mindennapi munka, 3- az
egyéni
imádságos lelki és szellemi művelődés.
Ahogy „Ora et labora” -
imádkozzál és dolgozzál jelmondatukat a
melki apátságban az „olvass”
szóval kiegészítve láttuk. A VIII.
századtól a mai Ausztria területén
is megkezdődött a kolostorok alapítása. A
bencés, cisztercita és
Ágoston-rendi szerzetesek sorra alapították
apátságaikat, melyek
szintén Szent Benedek Reguláját
követték. 1770 körül Ausztriában több
mint nyolcszáz férfi- és női kolostor
működött. Az osztrák irodalom
első írásos emlékeit is a kolostorok
őrizték meg. A nyugati Egyház
országaiban az uralkodók és a társadalom
megbecsülték a szerzeteseket,
házaikat adományokkal és
különféle jövedelmekkel látták el.
A
szerzetesek nagy figyelemmel fogadták a vendégeket,
zarándokokat,
szegényeket, ez utóbbiaknak rendszeresen
élelmiszert osztottak. Több
apátság kórházat is tartott fenn, és
a XVIII. századtól oktatással és
neveléssel is foglalkoztak. A barokk kultúra
hatására sajátos élet
alakult ki az apátságokban. A jó
gazdálkodás eredményeként a
középkori
templomaikat barokk köntösbe öltöztették
vagy teljesen új, pompás
templomot építettek. Remekművű kelyhek,
monstranciák, szobrok és
festmények, emelték az istentisztelet
fényét és nagyméretű orgona
hangja növelte az ünnepi hangulatot. A hatalmas
épületekben díszlépcső,
díszterem, fényes könyvtárterem kapott
helyet.
Első megállónk az alsó-ausztriai herzongerburgi
Ágoston-rendi
apátságban volt,. A kolostorban, melyet 1112-ben
alapítottak jelentős
műkincsek találhatók. Gazdag
festménygyűjteménye van. Itt láthattuk
először Szűz Mária és Erzsébet
találkozásának azt az érdekes
ábrázolását, mikor is mindkettőjük
méhében láthatók a gyermekek. Itt
található az 1501-ben készült aggsbachi
szárnyas oltár is. A
díszteremben, a lépcsőházban és a
templomban Bartolomeo Altomonte
freskóiban gyönyörködtünk. A kolostorban 60
000 könyvet őriznek, ebből
30 000-t a könyvtárban. Az apátsági templom
védőszentjei Szt. György és
Szt. István vértanú a főoltár képe -
trónuson ülő Madonna - két oldalán
állnak. A kolostor modern kápolnájában az
oltárt a falból kiemelt hasáb
helyettesíti. A mennyezetről függő üveglapra pedig,
piros festékkel
-mintha vérrel - festették meg a teremtés egyes
szakaszait.
A zarándoklatunk első napi szentmiséjét az egyik
legnevezetesebb
osztrák búcsújáróhely, a Duna
kanyarulatában, a Taferl-hegyen található
Maria Taferl gyönyörű bazilikájában tarthattuk.
Már a Krisztus előtti
időkben is kultikus hely lehetett, bizonyítja ezt, az
épület előtt
megtalált ősrégi pogány oltárasztal -
Tafelstein, melyről ez a táj a
nevét is kapta. A zarándokokat azonban nem ez vonzza ide,
hanem a monda
alapú csoda: a mai főoltár helyén egy tölgyfa
állt, amelynek lombja
közé a környékbeliek egy feszületet
és egy Mária képet erősítettek, s
előtte tartottak búcsút. Mikor a fa kiszáradt,
koronájára egy piéta
szobrot tettek,s akkor a fa újra kizöldült. 1658-ban
csodás
gyógyulásokról és természetfeletti
fényjelenségekről számoltak be.
Templomát 1660-tól 1710-ig
építették, tervezésében nagy szerepe
volt a
kor híres építőművészének, Carlo
Luragónak. A hagyma alakú
toronysisakok már messziről láthatók, s uralkodnak
a tájon. A templom
belsejét freskók és barokk faragványok
díszítik. Márvány főoltárának
képét a kremsi Schmidt festette, több
oltárképét pedig Anton Beduzzi és
társai. Az oltár közepén láthatjuk a
díszes, aranysugaras keretbe
foglalt piéta kegyszobrot. Az első kegykép a
tölgyfával együtt 1755-ben
elégett. 1947-ben a templom Bazilika rangot kapott, és
napjainkban is
évente 300.000 látogatója van.
Következő megállónk Baumgartenberg, a Naarn
völgyében fekvő városka. A
Mária mennybemenetele templom a cisztercita
apátság kimagasló értékű
temploma. A szerzeteseket a clami várúr Otto von Machland
és felesége,
Jeuta von Peilstein telepítették le 1141-ben. A templom
főhajóját több
boltszakaszos dongaboltozat fed, melynek freskóin a ciszterci
rend
történetét, a boltcikkelyekben pedig
prófétákat és Szt. Bernát
életének
epizódjait láthatjuk. A káprázatosan gazdag
stukkódíszítés szinte
minden szabad felületet elborít, mint a
habtorta-jegyezték meg többen
zarándoktestvéreink. A berendezésből még
művészileg kiemelkedik a
szószék, amelyet a rendalapító Szt.
Bernát alakjából kinövő, a
ciszterciták családjának termékeny
fája tart.A stallumok fafaragásai
között találjuk a Machland-címert, amelyből
Felső-Ausztria címere
született. A kolostorban a Jó Pásztor
szerzetesnővérekből már csak
négyen tevékenykednek. Mentálisan
sérült betegeket ápolnak, és a
kolostor falai között működik a kiváló
eredményekkel büszkélkedő Európa
Gimnázium is.
Az első napunk utolsó megállója Wilhering. Ma is
virágzó kolostorából
13 plébániát irányítanak,
híres kertészetet és gimnáziumot
működtetnek.
A cisztercita apátságot két fivér Ulrich
és Cholo von Wilhering
alapította 1146-ban. Az 1733-as tűzvész után
épült fel Ausztria
legszebbnek tartott rokokó temploma, a Mária
mennybemenetele apátsági
templom. A freskók és a berendezés főként
vörös, arany és barna
színekben pompáznak. A barokk és rokokó
hangulathoz nagyban hozzájárul
az oszlopok, szoboralakok, puttók, aranyozott faragások
sokasága. A
főoltár és a 3-3 mellékoltár képeit
Martino Altomonte festette.
Éjszakai nyugovóra a németországi Neuhaus
am Inn családias hoteljében
térhettünk volna, de sokan kíváncsiak voltunk
az Inn-folyó túloldalán
fekvő osztrák városkára Schärdingre. Nem kis
bátorság kellett ahhoz,
hogy a vadul hömpölygő, zuhogó megáradt
Inn-folyót átívelő hídra
lépjünk és átsétáljunk vissza
Ausztriába. Úgy, ahogy ezt Esztergom és
Párkány között szoktuk a Dunán
átívelő Mária-Valéria hídon.
Schärding
hangulatos kis városka híres a sajt-és
sörgyártásáról. Főterén 233
élénk színűre festett, keskeny homlokzatú,
emeletes, oromzatos ház áll.
A város plébániatemplomába a késői
óra miatt sajnos nem tudtunk
bejutni.
Zarándokutunk második napján Passauba
érkeztünk. Alsó Bajorországban
található ez az egyik legszebb fekvésű
német város. Belvárosában ömlik
egybe a 180 m széles Inn, a 125 m széles Duna és a
mintegy 30 m széles
Ilz folyó, ezért a „három folyó
városának -Dreiflüssestadt”, de a
vízparton sorakozó házairól Bajor
Velencének is szokták nevezni. Passau
jelképe az óváros fölé emelkedő Szt.
István dóm, melynek alapja a
Pilgrim püspök (971-991) tevékenysége alatt
épített háromhajós
bazilika. Pilgrim püspök és unokabátyja,
Frigyes, salzburgi érsek,
voltak azok, akik elöl jártak a magyarság
megtérítésében. Egyes kutatók
szerint Pilgrim keresztelte meg Géza fejedelem fiát,
Vajkot is, még
csecsemőkorában. A történetírók
azonban valószínűbbnek tartják, hogy
Szent István királyunkat később, Szent Adalbert
keresztelte és bérmálta
meg. Szent Pilgrim földi maradványai a passaui
székesegyházban leltek
nyugalomra, de egy 1181-ben bekövetkezett tűzvész
megsemmisítette
azokat. Passau legjelentősebb magyar vonatkozású helye a
Niedernburg
zárda, melynek templomában nyugszik a magyarok első
koronás
uralkodónője, Gizella bajor hercegnő. 980 körül
született, Henrik bajor
herceg és Gizella burgundiai hercegnő leányaként.
Bátyja II. Henrik
német-római császár volt. Szemlélődő
hajlamú vallásos lélek volt, és
eredetileg kolostorba akart vonulni, de már tizenegy esztendős
korában
kijelölték őt a magyar trónörökös
feleségének. Szent Adalbert püspök
megérttette vele, hogy sokkal nagyobb szolgálatot tesz
Istennek, ha
részt vesz egy nép
megtérítésében. Új
hazájában Veszprémben
székesegyházat építtetett, majd
apáca zárdákat alapított. Mint a
király
feleségének, neki kellett ellátni az ország
templomait egyházi
felszerelésekkel. Zászlókat, miseruhákat
varrt és hímzett
udvarhölgyeivel, és a magyar koronázási
palást is az ő keze munkája.
Példás, szelíd feleség volt,
jótékony a bajbanlévőkkel, bőkezű a
szegényekkel. Vallását is
példamutatóan gyakorolta. Azonban
szenvedésekben is bőven volt része. Fia majd férje
bekövetkezett halála
után visszavonult, és csak Istennek élt. 48
év múltán tért vissza
hazájába, és itt megvalósította
fiatalkori tervét - Passauban belépett
a bencés nővérek kolostorába, ahol két
év múlva apátnő lett. Szerényen,
nehézségeit és szomorúságát
türelemmel viselve élt. 1060 vagy 1065.
május hetedikén bekövetkezett haláláig
nővértársait szeretettel és
saját önmegtartóztató, böjtölő
életmódjával példamutatóan nevelte.
Hamvai a niedernburgi templom Parz-kápolnájában
nyugszanak. Sírja egy
XI. századból származó, román
stílusú sírkővel van lefedve. E fölött
emelkedik a gótikus felsősír, ahol földi
maradványai - koponya és
lábszár csontjait mellett tisztelettel
énekeltünk és imádkoztunk:
Istenünk, ki első királynőnkül adtad Boldog
Gizellát, és ő önfeláldozó
buzgósággal fáradozott népünk
megtéréséért, kérünk, add meg
az ő
közbenjárására, hogy e nép, mint
egykor, az igaz hitben eggyé váljon!
Míg a Szent István bazilikában hangverseny zajlott, mi hajó
kirándulásra mentünk. Először a Dunáról, majd az Innről tárult elénk
Passau csodálatos képe: a pompásan díszített városháza, a Szent György
„hegyre” épített ún. felsővár, majd a domb tövében, a Duna és az Ilz
találkozásánál az ún. alsóvár.
A passaui katedrális alapkövét 1407. május
14-én rakták le. Késői gót
stílusban épült, majd az 1662-ben
pusztító tűzvész után olasz művészek
a megmaradt gótikus épületrészekbe barokk
stílust ötvöztek. Izgalmas
hangulatot kölcsönözve ezzel a több mint 67 m
széles és kb. 100 m
hosszú háromhajós bazilikának. A gazdag
stukkódíszek, szobrok, freskók
összhangban állnak egymással. A mennyezeti
freskók szinte sorozatban
Szent István vértanúságát, az ő
látomásait ábrázolják. A
főoltár
1946-1953 között készült, alkotója Josef
Henselmann, Szent István
megkövezését ábrázolja. Nem
felejthetjük el megemlíteni, hogy itt van
Bajorország legnagyobb harangja, majdnem 8 tonna, és a
világ legnagyobb
templomi orgonája, melynek 233 regisztere, 17 974 sípja
és 4
harangjátéka van. A dóm ma püspöki
templom, mely az emlékezés, az
istentisztelet és az imádság helye. Hely a
kegyelem számára, ahol az
ember felismerheti, hogy Európa, az európai
kultúra és az európai lét a
hitből keletkezett.
Utunkat tovább folytatva Marktl am Innbe érkeztünk.
Ez a a
felső-bajorországi kis falu arról nevezetes, hogy
1927-ben itt
született Joseph Alois Ratzinger - XVI. Benedek pápa.
Szülőháza
megtekintése után tovább indultunk
Altöttingbe. Ez a bajor kisváros
Münchentől 90 km-re található, az osztrák
határ felé, a Lech és az Enns
folyók között. 1489-ben a legenda szerint, itt egy 3
éves kisfiú vízbe
fulladt, de miután az Isteni Kegyelem kápolnában
(Gnadenkapelle) az
édesanyja az oltárra fektette, feléledt. Ez a
kápolna a
főtéren-Kapellplatz- áll, nyolcszögletű toronnyal,
mely a VII.
századból ered, majd 1498 körül
építették hozzá a gótikus
hajót. A
kápolnát kívülről árkádos
folyosó veszi körül, melynek fekete színű
falain hálaadó képek sorakoznak, szinte befedve az
összes szabad
helyet. A szentély falai belülről fekete
márványból vannak. Az ezüst
oltár pazar kidolgozású, 1645-ből
származik, híressége az 1330-as évből
eredő hársfából készült, 65 cm magas
Madonna-szobor, melyet a gyertyák
korma feketére festett. A zarándokok fakereszteket hordva
járják körül
az oldalfolyosót. A kalandozó magyarok
pusztítását Öttingben csak ez a
kápolna élte túl.
A téren áll a szép késő gótikus Szt.
Jakab és Fülöp-plébániatemplom.
Érdekessége az a középkori óra, melyen
a Halál kaszája jelzi az idő
múlását.
A Szt. Anna-bazilika 1910. körül épült, monumentális, több ezer lelket
befogadó templom. Egy rövid imára betértünk a Szent Magdolna templomba
is.
Második napi szentmisénket az altöttingi Szent Konrád kapucinus
templomban tarthattuk meg. Ez a város második zarándok célja. 1654-ből
ered, de teljesen modernizált, érdekes belső elrendezésű templom. A
modern, geometrikus alakú oltár előtt áll a szentté avatott, kapucinus
barát üvegkoporsója, a miséző oltár felett baldachinnal. Konrad von
Parzham az altöttingi kapucinus testvér a Szent Anna kolostorban élt
portásként.A templom egyik részében a szegény éhezőknek kenyeret osztó
barátként ábrázolják őt. 1930-ban boldoggá, majd 1934-ben szentté
avatták.
A harmadik napra is maradt még bőven látnivaló.
Első utunk a
reichersbergi Ágoston-rendi apátságba vezetett.
1084-ben alapították és
még ma is a vidék vallási és
kulturális központja. A kolostor külső
udvara 123 m hosszú és látványossága
a Szent Mihály-kút. Az épület
dísztermét és a hercegi szárnyat is
mitológiai témájú freskók
díszítik.
Az apátsági templom védőszentje Szent
Mihály, kit rövid fohászban
kértünk „védelmezz minket a
kísértésben…”.
Kremsmünster ősi bencés kolostor Ausztriában a
Krems-folyó partján.
III. Tasziló bajor herceg (748-788) alapította 777-ben, a
monda szerint
azon a helyen, ahol a herceg fiát egy felbőszült vadkan
halálra
sebezte.Az alapítás óta megszakítás
nélkül szerzetesek lakják. 1594-ben
gimnáziumot, 1804-ben kollégiumot nyitottak. Ma is 26
plébánia tartozik
az apátsághoz. Az épület déli
szárnyában értékes műgyűjteményeket
tárolnak. Egészen közelről láthattuk a
Tasziló-kelyhet, mely 764-769
között készült, aranyozott réz, niello
technikával. Ezt a kelyhet csak
akkor vitték el az apátságból, mikor a
Szentatya Ausztriában tett
látogatása alkalmával Máriazellben
misézett. A Galéria-teremben
festményeket, szobrokat, fegyvereket és más
kiállított műtárgyakat
láthattunk. A Császári-terem mennyezetén
allegorikus festményt, a
falakon körbe 15 császár képét
ábrázolták. Érdekessége a teremnek,
hogy
az iskolaév végén a legjobb diákok itt
kapják meg az apát úr kezéből
bizonyítványukat. Az 1675-ben épült
könyvtárban 140 000 kötet mellett
400 kora középkori kódexet és csaknem 800
ősnyomtatványt őriznek, de
megcsodálhattuk a gazdagon díszített
freskók és stukkók halmazát is. A
könyvtárat mind a mai napig az egész
világból látogatják kutatók
és
tudósok, akik különféle
témakörökben - a botanikától a
csillagászatig,
a filozófiától a nyelvtudományokon
át a teológiáig - veszik igénybe a
szerzetesek segítségét. A folyosón a
kolostor eddigi 72 apátjának
arcképe látható. Az apátsági templom
78 m hosszú és 21 m széles,
háromhajós, román-kora gótikus bazilika,
melyet 1680-1712 között
barokkosítottak. A főoltár képe Krisztus
megdicsőülését ábrázolja. 12
barokk elrendezésű oltára hasonló, gazdagon
keretezett képpel, mely
felett angyalok tartják a baldachint. A
mellékoltárok képeit és
szobrait is neves művészek alkották. A templom
tartópilléreire a
brüsszeli Reydam 1551-ben készült gobelinjeit
függesztették, amelyeken
az egyiptomi József története látható.
A templom hátsó részében
megőrizték az alapító Tasziló
fiának, Gunthernek a síremlékét
kb.1300-ból.
Melket látni kell! A bencés apátság a
barokk művészeti korszak
mesterműve. 213 m magasban a várost szinte maga alá
gyűrve uralkodik a
vidéken. Melket már a rómaiak idejében is
lakták. A kolostor alapítása
985-re tehető. 1113-ban Szent Kálmán földi
maradványait hozták a
kolostorba, ezért ő az apátság védőszentje
Szent Lipóttal együtt. A
déli szárnyban a császári
díszlépcsőn jutunk fel a
Császári-folyosóra,
ahol az osztrák uralkodók arcképeit
láthatjuk. A folyosóról nyíló
dísztermekben nagyrészt múzeumot rendeztek be.,
ahol 11 teremben
dokumentálják az apátság
történelmi, művészeti és korunkbeli
jelentőségét. A márvány terembe érve
megcsodálhattuk a mennyezeti
freskót, amely a tiroli festő, Paul Troger műve 1731-ből. A
könyvtárban
a mennyezetig érő intarziás polcokon 100 000
könyvet, kb. 1 800
kéziratot és 750 ősnyomatot őriznek. A mennyezeten itt is
Troger
festményét láthatjuk, melynek
központjában egy asszony egyik kezében
hétpecsétes könyvet és az apokalipszis
bárányát tarja, a másikban egy
pajzsot és a Szentlelket galamb képében. A
központi alak körül a négy
fő erényt ábrázoló külön csoport
lebeg: az okosság, az igazságosság, a
lelkierő és az önmegtartóztatás.
Jelentése: a „természetes” erény a
„természetfeletti” hithez kell, hogy vezessen. Az
ajtókat négy fából
faragott alak, a négy fakultást ábrázolja:
a jogtudományt, az
orvostudományt, a filozófiát és a
teológiát. A könyvtár után a
templomba lépve, csak még fokozódik
csodálatunk. A főoltáron Szent
Péter és Pál alakja tűnik fel, tőlük
két oldalt az Ószövetség alakjai
láthatók. A mennyezeti freskók a salzburgi
Rottmayr művei, Szent
Benedek mennyekbe vivő diadalútját jelölik. A
templomhajóhoz kétoldalt
3-3 mellékoltár kapcsolódik, kápolnaszerűen
kialakítva. A templombelsőt
a legszebb barokk alkotásnak tekintik az Alpoktól
északra. Az arany és
vörös alapszínekkel mélyítik az
aprólékos és gazdag
díszítést. Az
apátság ma is „él”,
gimnáziumában 600 diákot oktatnak.
Melktől Krems an der Donauig húzódik Alsó-Ausztria
azon területe,
melyet Wachaunak neveznek. 30 km-es hosszú völgyszoros a
Duna mentén.
2000 óta a világörökség
védelmét élvezi, nemzetközileg elismert
borvidék. Wachau kiemelkedő példája egy olyan,
hegyekkel körül ölelt
folyóvidéknek, ahol a hosszú
történelmi fejlődés anyagi bizonyságai
csodára méltó állapotban maradtak meg. A
környékre rányomja bélyegét a
gazdag történelem, és a kulturális kincsek
rendkívüli gazdagsága.
Wachauban mindig nagy jelentőségük volt a kolostoroknak
és
templomoknak. Itt voltak a tudomány központjai és
meghatározó szerepük
volt a gazdasági életben is.
Eljutottunk utolsó megállónkhoz a Bécsi-erdő legrégibb, legszebb és
legnagyobb műemlékegyütteséhez a heiligenkreuzi cisztercita apátsághoz.
III. Lipót osztrák őrgróf 1133-ban morimondi ciszterci szerzeteseknek
alapította. Köztük volt 18 gyermeke közül az ötödik, Ottó is, a későbbi
freisingi püspök. 1148-85-ig épült ma is fennálló román stílusú
temploma. 1187-ben felszentelték, majd 1188. május 31-én
V. Lipót osztrák herceg Krisztus keresztjének egy
24 centiméteres
darabját ajándékozta az apátságnak;
ez az ereklye az 1983-ban
újjáépített keresztkápolnában
látható. Az ereklyét V. Lipót 1182-ben
kapta ajándékba IV. Balduin jeruzsálemi
királytól. A szent ereklyével
odaérkezésünkkor Bernard atya éppen
áldást osztott, amelyben mi is
egyenként részesülhettünk, és a
jó Isten kegyelmének köszönhetően
megengedték, hogy ebben a kápolnában tarthassuk
meg zarándokutunk
utolsó napi hálaadó szentmiséjét,
melyet Rudolf atya és András atya
együtt mutattak be. Előtte Rozina testvér rövid
ismertetőjét
hallgathattuk meg, amelyből megtudtuk, hogy a legenda szerint Szent
Ilonának, Nagy Konstantin császár
édesanyjának tulajdonítják Jézus
keresztjének megtalálását. Ezért is
ő a régészek védőszentje. 326-ban
zarándokolt a Szentföldre. A Golgotán
megtalálta Jézus és a két lator
keresztjét, és a keresztrefeszítés
eszközeit is. A Szent Kereszt
kiválasztására Jeruzsálem akkori
püspökének javaslatára egy
gyógyíthatatlan betegségben szenvedő nőhöz
vitték a darabokat, és azon
keresztet, melynek érintésére a nő
meggyógyult nyilvánították Jézus
keresztjének. A szegeket, melyekkel Jézus testét a
fára szegezték,
elvitte a fiának. Ezekből az zablát és sisakot
csináltatott, melyeket
hadviselés közben használt. A
császárné a kereszt egy részét
Rómába
vitette és felépíttette a Szent Kereszt (Sante
Croce in Gerusalemme)
bazilikát, a másik részét ezüst tokba
foglaltatta és ott hagyta
Jeruzsálemben.
Heiligenkreuz az alapítása óta megszakítás nélkül működik. Jelenleg
körülbelül 75 szerzetes tartozik az apátsághoz. A szerzetesi élet
súlypontja a liturgia és a latin nyelvű gregorián kórus gondozása. A
szerzetesek egy része a 17 idetartozó plébániában végez lelkigondozói
munkát, mások tudósként és tanárként a főiskolán tevékenykednek.
Heiligenkreuzot Ausztria egyik legkonzervatívabb és legpápahűbb
kolostorának tartják. A szerzetesek ugyanakkor nagyon nyíltak, kedvesek
a vendégekkel és látogatókkal szemben, tapasztalhattuk ezt a Rozina
testvérrel való rövid találkozásból is.
A nap végén és egyben zarándokutunk befejezéseképp Tedeumot énekeltünk.
Köszönettel tartozunk a zarándoklat szervezőinek, lelki atyáinknak,
Rudolf atyának és András atyának, akik bebizonyították, hogy egy jól
megtervezett út, gondos és lelkiismeretes felkészüléssel még külföldön
sem jelenthet gondot. S ha időszűke miatt ki is maradt egy-egy előre
tervezett állomás, megígértük, jövőre oda is elmegyünk. Varázslatos
helyek, ahová mindenképp vissza kell majd térni. Mindannyian egy életre
szóló élménnyel lettünk gazdagabbak nemcsak a kolostorok és templomok
külső gazdagságából, hanem Isten-dicséretükből és Mária-tiszteletükből
is merítve.
Melk
Melk
Passau a Dunáról
Reichersberg Ágoston-rendi apátság
Szentmise a Szent Kereszt ereklyével
Szt. Konrád-templom
Wilhering
Pázmaneum-Galgóczi Rudolf