November 20-án hálaadó szentmisét mutatott be Pozsonyban, a Szalézi Rendházban Mons. Tóth Domonkos, nyugalmazott nagyszombati segédpüspök. Az összegyűlt lelkiatyák és hitoktatók arról emlékeztek meg, hogy húsz éve, 1990. októberében alakult meg a Szlovákiai Magyar Hitoktatási Központ, melynek feladata a magyar hitoktatóképzés és hitoktatás koordinálása volt.
A szentmisében megemlékeztek mindazokról, akik a Hitoktatási Központot anyagilag vagy erkölcsileg támogatták, a súlyos betegségben szenvedő hitoktatókról, a Központ munkájában résztvevő, időközben elhunyt lelkiatyáról, és arról a három katekétáról, akik már szintén az örökkévalóságba költöztek. A találkozó rendhagyó módon kezdődött, hisz Tóth László atya felolvasta Mario Giordana apostoli nuncius és Rudolf Baláž, besztercebányai megyéspüspök köszöntő levelét. Ezután az elmúlt húsz év tevékenységének ismertetésére került sor, melynek végén a jelenlévők megköszönték Tóth Domonkos püspök atyának mindazt, amit a Magyar Hitokatási Központért tett. Ez a nap a hálaadáson kívül a továbbképzést is szolgálta, Brückner Ákos Előd cisztercita atya a közelgő Család Évére való felkészülés jegyében a Familiaris consortio enciklikát elevenítette fel és aktualizálta a nagy számban összegyűlt résztvevőnek.


A Szlovákiai Magyar Hitoktatási Központ működésének 20 éve

A Szlovákiai Magyar Hitoktatási Központ (SzMHK) megalapítását 1990. október 27-én engedélyezte Ján Sokol nagyszombati érsek-metropolita. A Központ székhelye a féli (Tomášov) plébánia lett. Az alapítás előzménye az volt, hogy miután Pozsonyban már ennek az évnek áprilisában elkezdődött egy szlovák nyelvű hitoktatóképző tanfolyam, Dominik Tóth nagyszombati segédpüspök megbízta Tóth László féli plébánost azzal a feladattal, hogy szervezzen meg egy hasonló tanfolyamot magyarul is. A nyár folyamán megkezdődtek az előadások a pozsonyi szemináriumban, majd október elején Bartal Károly Tamás jászóvári premontrei apát átadta a nyolcvan új hitoktatónak az alapiskolai hitoktatásra feljogosító oklevelet. Ezek után – ismét Dominik Tóth püspök atya tanácsára – született meg a Központ megalapítását kérvényező levél azzal az indoklással, hogy a hitoktatókat nem csak kiképezni, hanem továbbképezni is kell, segédeszközöket kell a számukra biztosítani, valamint gondoskodni kell a lelki megújulásukról is. Tekintettel arra, hogy ebben az időben Szlovákiában egyedül a sasvári Szalézi Hitoktatási Központ működött (melyet pár hónappal korábban alapítottak), nem volt még lehetséges a Központ egész tevékenységi körét meghatározni. Ehhez, és az elkezdődő munkához nagy segítséget nyújtott a Magyar Püspökkari Konferencia Országos Hitoktatási Bizottsága, melynek ülésein a Központ igazgatója és titkára rendszeresen részt vett. A rozsnyói és kassai egyházmegyékben működő hitoktatók megsegítésére az illetékes főpásztorok beleegyezése után került sor. Mivel ebben a kezdeti időszakban még nem léteztek egységes hittankönyvek, 1990 és 1995 között magyarországi könyveket és segédeszközöket biztosított a Hitoktatási Központ az érdeklődők számára az egész magyarlakta vidéken.

1991-ben elöljárói magyarországi lelkipásztori szolgálatra rendelték Tóth László atyát, akitől Szlávik Antal bacsfai plébános vette át az SzMHK irányítását. Az ő vezetésével került sor annak az igénynek a megvalósítására, hogy a magyar hitoktatók képzése ne „gyorstalpalói” szinten, hanem igényes színvonalon valósuljon meg, amit később akár az állam is figyelembe vehet. A mintegy százhúsz jelentkező (Pozsonytól Tiszacsernyőig) éppen ezért a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jegyzeteit használva kezdte meg teológiai tanulmányait. Perhács János docens jóvoltából a Comenius Egyetem Filozófiai Tanszéke is hallgatóivá fogadta a teológiai tanfolyam résztvevőit, akik így pedagógiai és pszichológiai tanulmányokat is folytattak, majd ezekből a tantárgyakból államvizsgát tettek. Ez a képzés 1994-ben fejeződött be, ekkor száznyolcan vették át hitoktatói oklevelüket a pozsonyi szeminárium aulájában.

1995-ben a Szlovák Püspökkari Konferencia (SzPK) akkori elnöke, Rudolf Baláž, besztercebányai püspök, Ján Sokol érsek beleegyezésével az SzMHK-t az SzPK Hitoktatási Bizottsága irányítása alá rendelte, meghagyva féli székhelyét, és megerősítve tisztségében Tóth László igazgatót. Ez a lépés azért volt szükséges, hogy hatékonyabban lehessen foglalkozni a magyar hitoktatást érintő kérdésekkel. Ebben az időszakban kezdődött el ugyanis az új hittankönyvek készítése, melynek munkálataiba a Központ tagjai közvetlenül be tudtak kapcsolódni. Az a döntés született, hogy minden egyházmegye elkészít egy hittankönyvet. Mivel azonban nyolc egyházmegyének kellett kilenc osztály részére hittankönyvet írni, Baláž püspök úr felkérésére az 5. osztályos tankönyvet az SZMHK (konkrétan Tóth László atya) készítette el.

Az SzPK döntése értelmében Szlovákiában egységes hittankönyveket kell használni. Ezért szükséges volt bebiztosítani ezek magyar fordítását. Így négy év alatt elkészült a kilenc alap- és két középiskolás hittankönyv fordítása. Ezekhez módszertani könyvek és munkafüzetek is készültek. Ezeknek már nem csak a fordítását, hanem a kiadását és a terjesztését is az SzMHK vállalta és végezte.

1999-ben a Hitoktatási Központ megbízást kapott az SzPK-tól a magyar ifjúság- és hivatáspasztoráció koordinálására. Ennek része volt a bibliaverseny megszervezése (melyről még szó lesz), a kispapokkal közösen ministránstáborok szervezése, az Antiochia-mozgalom támogatása.

A Szentírás jobb megismerése, megélése és megszeretése érdekében a szalézi atyák már a rendszerváltás utáni években bibliaversenyt szerveztek azon fiatalok részére, akikkel foglalkoztak. Szlovákiában másodikként, és a versenyt iskolai szinten megvalósítva elsőként, 1993-tól az SzMHK is bekapcsolódott ebbe a versenybe. Minden tanévben két szentírási könyvet kellett áttanulmányozni. A felkészülés folyamán a hitoktatók részletesen elmagyarázták a versenyzőknek (alap- és középiskolásoknak) az egyes könyvek tartalmát, illetve azt, hogy az ott olvasottakat hogyan lehet a mindennapi életben megvalósítani, megélni. Ezek után következtek az esperesi fordulók, illetve az egyházmegyék-közti (országos) döntő. A feljebb felsorolt célokon kívül még egy fontos és értékes gyümölcse lett ennek a versenynek: több papi hivatás. Idővel ezt a modellt átvette a többi egyházmegye is, és napjainkban a bibliai olimpiász egyenrangú a többi tantárgy-versennyel.

Az SzMHK további feladata a hitoktatók továbbképzése. Ennek érdekében 1991 óta negyedévenként találkozókat hirdet a hitoktatók részére, ezek az ún. pozsonyi találkozók. 2010 végéig 67 ilyen továbbképzésre került sor, melynek előadói túlnyomó többségükben magyarországi szakemberek (Bíró László, Brückner Ákos Előd, Fogassy Judit, Gál Péter, Hefler Gábor, Nagy Károly, Obbágy László, Papp Miklós, Rédly Elemér, Székely János, Thorday Attila, Udvardy György) voltak, de hazai lelkiatyák is többször vezették az előadásokat (Haľko József, Jáger Róbert, Karaffa János, Slivoň József, Szlávik Antal). Természetesen nem elhanyagolható a hitoktatók lelki élete sem, ezért minden évben lelkigyakorlaton vehetnek részt az SzMHK szervezésében, kezdetben Szombathelyen, majd az utóbbi években Egyházgellén, de főleg Győrben, a bencéseknél. A 2010-es volt a 27. hitoktatói lelkigyakorlat.

Az SzMHK életében minőségi változást hozott a SzPK 63. plenáris ülése 2009. június 16. – 17-én. Ezen a püspök atyák (az egyházmegyék felosztása utáni helyzetben) megoldást kerestek a magyar anyanyelvű hívek katekizációjának megoldására. Azt a döntést hozták, hogy az SzMHK-t átalakítják az SzPK Kateketikai és Iskolai Bizottságának egy új albizottságává, melynek neve (röviden) Magyar Kateketikai Albizottság lesz. Ennek az új albizottságnak az elnökévé Orosch János nagyszombati segédpüspököt választották, ügyvezető igazgatójává pedig Tóth Lászlót nevezte ki Rudolf Baláž, a Kateketikai és Iskolai Bizottság püspök-elnöke. Az Albizottság tagjait a magyarok lakta egyházmegyék főpásztorai delegálták.

A Magyar Kateketikai Albizottság az SzMHK jogutódjaként folytatja tevékenységét a magyar nyelvű hitoktatás színvonalának emelése és a hitoktatókkal való hatékony törődés érdekében.

Bogár Imre