A Pázmaneum Társulás 2026-ban is folytatja tevékenységét, ami egyfajta küldetés teljesítéseként is értelmezhető. Karaffa Attilát a civil szervezet elnökét kértem meg arra, hogy összegezze a társulás tavaly végzett munkáját és meséljen a közeljövő aktualitásairól.
Tavaly húszéves jubileumát ünnepelte a Pázmaneum. A Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkársága elismerésben részesítette a Pázmaneum Polgári Társulást az elmúlt 20 év során a szlovákiai magyarság körében kitartóan és elhivatottan végzett egyházi és nemzetpolitikai szempontból kiemelkedő jelentőségű tevékenységéért, különös tekintettel a magyar kultúra megőrzését és gazdagítását szolgáló munkájára, valamint a komáromi imanap méltó megszervezésében vállalt meghatározó szerepére. Mit jelent ez a társulás számára?
Két évtized munkáját értékelték és azokét, akik hathatósan dolgoztak, szerveztek, ha kellett az aktuális hatalommal szemben is, vállalva a más egyházközségekbe való elhelyezést, a feljelentéseket is, kiálltak a közösségért. Számos egyházi és társadalmi rendezvény, több kiadvány, ifjúsági ministránsrendezvények valósultak meg a húsz év alatt az elkötelezett lelkaityák és világi hívek segítségével. Számunkra is egy visszacsatolás, hogy felfigyelnek munkánkra, elismerik azt, amelyet a felvidéki magyar közösségért végzünk lehetőségeinkhez mérten.
Polgármesterekkel, civil szervezetek képviselőivel tartjuk a kapcsolatot, hogy társadalmi rendezvényeink a közélet, a hagyományőrzés és megmaradásunk terén szervezett programjaink eljussanak egy-egy településre, egy-egy közösséghez. Sok munka és feladat vár bennünket a jövőben is, de a Társulás tagjaival közösen és az önkéntesekkel együtt továbbra is szolgálatra jelentkezünk.
A társulás munkája a 20 év alatt széles spektrumot ölelt fel, annak ellenére is, hogy a tevékenység iránya jól körvonalazható. Vannak még olyan új célok, amelyek foglalkoztatják a szerveződést a hagyományosnak tekinthető, évenként visszatérő programjaik megszervezése, teljesítése mellett?
A hagyományos rendezvények mellett, amelyeket valóban azért indítottunk el, hogy megteremtsük az alapokat, mindig készülünk egy-egy évforduló kapcsán is az adott történelmi-egyházi személy megünneplésére, illetve a különböző évfordulókba való bekapcsolódásba. Tervezünk egy új kiadványt is, amely az alapító elnökünk ThDr. Karaffa János prédikációiból és közéleti írásaiból állna.
Hiszen ők a jövő, ők veszik majd át tőlünk a stafétát és nekik kell alakítaniuk a közéletet, kiállni jogainkért, kultúránkért. Szükséges, hogy időben megismerkedjenek ezekkel a fajsúlyos témákkal és magukénak érezzék azokat. Nem leterhelve őket, de időben jelezve számukra, hogy a közösségért is dolgozni kell.
A Pázmaneum idén is fő szervezője volt A magyar kultúra napjának Dunaszerdahelyen. Milyennek látta az idei ünnepi gálaműsort a társulás elnöke?
Úgy gondolom, hogy ismét egy szép csokrot tudtunk megmutatni, hogy milyen gazdag a magyar kultúránk és kellőképpen tisztelegtünk a Himnusz születésnapján Kölcsey alkotása előtt. A legkisebbtől a legidősebbig mindenki megtalálhatta benne a neki tetszőt. Ugyanakkor a gazdag kultúrműsor mögött több havi szervezés is áll, sokak munkája, legfőképpen az előadóké. Ezen a napon mondunk köszönetet a kultúra őrzőinek, ápolóinak és mindazoknak, akik éltetik és megélik a mindennapokban is a magyar kultúrát. Nem megbántva senkit sem, de büszkének lenni azokra a szellemi értékekre, amelyek megmaradásunk és gyarapodásunk alapjai. Külön öröm számomra, hogy az anyaországból is mindig érkeznek kultúraszeretők, akik közösen szeretnének ünnepelni velünk.
Többször, így a tavalyi év folyamán is tartott rendhagyó történelemórákat középiskolás fiatalok számára a társulás. Fel lehet ezt fogni a tananyag egyfajta kiegészítésének is, amely során nemcsak a száraz tényekkel találkoznak a fiatalok, hanem egy kicsit azok mögé is beláthatnak? Miért fontos ez?
A kultúra mellett az oktatás terén is szeretnénk hozzátenni, a mi szerény lehetőségeink mellett, a nagy közöshöz. Azaz szeretnénk kivenni a részünket a munkából és besegíteni az oktatási intézményekbe azzal, hogy olyan előadókat szólítunk meg, amelyekre az adott intézménynek nincs lehetősége. Az évek folyamán többek között a Terror Háza Múzeummal, a Nemzeti Emlékezet Bizottságával sikerült kiépíteni olyan kapcsolatot, hogy azokból a felvidéki fiatalok gyarapíthatják tudásukat. Megemlítem még PaedDr. Farkas Zsolt lelkiatyát, a Jópásztor Alapítvány elnökét, aki szakképzett előadóként a totalitárius és diktatórikus rendszerek szakavatott ismerője.
A Pázmaneum Társulás, a Dunaszerdahelyi Római Katolikus Plébánia, a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ és a Mathias Corvinus Collegium – Felvidék szervezésében. Az életrajzi film, a XX. századi keresztényüldözés egyik legismertebb magyar mártírjának életét, vértanúságát tárja a nézők elé. A Bokor Attila rendezésében elkészült alkotás nem pusztán történelmi tablóként, hanem az emberi méltóság, az igazság melletti kiállás és a hit erejének példázataként született meg. A történet, egy fiatal kárpátaljai görögkatolikus püspök életét és vértanúságát mutatja be egy olyan korban, amikor hatalmak döntöttek sorsokról és közösségek tűntek el, amikor az igazság kimondása önmagában is veszélyessé vált.
A társulás sokat foglalkozik Mindszenty József bíboros tevékenységével és meghurcoltatásával. Az utolsó hercegprímást egyes politikai körök még mindig negatív példaként említik, holott a történelmi adatok és a hiteles források mást mutatnak. Tavaly egy hármas évforduló is felidézte az alakját…
Valóban a Társulás fő célja, hogy büszkén tekintsünk azokra a nagy elődökre, akik meghatározó szereplői voltak nemzetünknek. Legyenek azok világiak vagy egyházi személyek. Különös tisztelettel adózunk Mindszenty József hercegprímás élete és munkássága előtt is. A tavalyi évben Tarics Péter közíró, újságíró jelentetett meg egy új kiadványt Mindszenty Józsefről. A hosszú évek kitartó munkájával készült kötet a bíboros-hercegprímás alakjának állít emléket. A kiadvány különleges aktualitással bírt, hiszen hármas jubileumi évben jelent meg: 110 éve szentelték pappá Mindszenty Józsefet, nyolcvan éve nevezték ki esztergomi érsekké, és ötven éve hunyt el. A kötetben Mindszenty József életét, életművét, vállalásait, Istenéhez, egyházához, hazájához való hűségét, életszentségét, önzetlen magyarságát, mély nemzettudatát, áldozatos hazafiságát, szenvedéseit, a diktatórikus hatalom általi megfigyelését, lelkivilágát, az egyetemes magyarsághoz intézett üzenetét, tanítását, konok kitartását, elvhűségét, rendkívül hatékony lelkipásztori és főpásztori szolgálatát mutatja be hitelesen a szerző, saját kutatásainak eredményeit (is) felsorakoztatva. A „magyarok lelkiismerete” valóban megszólal, amikor az Egyházat, a magyar nemzet történelmi múltját és jövőbeni szerepvállalását kezdik el támadni külső erők. Ilyenkor igyekeznek megtépázni az adott egyházi személy életét, kihasználva emberi gyengeségeit, amelyet az adott rendszer idézett elő. A Magyar Egyházban különös tisztelettel emlékezünk arra a személyre, aki a különböző megpróbáltatások közepette is tisztán és rendületlenül vezette Isten nyáját. Nem utolsósorban mi, felvidéki magyarok is hálásak lehetünk neki, amikor a deportálások, kitelepítések után nemzetközi szinten is megszólalt és kiállt értünk.
Az egyesület számára fontos megemlékezni a II. világháborút követően erőszakkal kitelepített felvidéki magyarokról. A téma az óév végén – mondjuk így – az országos politikában is erősen rezonált a Beneš-dekrétumok kapcsán. Ennyi év elteltével még mindig hátrányos megkülönböztetés ér sok állampolgárt, köztük nemcsak magyar nemzetiségűeket, elsősorban a földtulajdonlás ügyében. Lehet ebben a kérdésben továbblépni az igazságosság irányában? Ha igen, a Pázmaneum ehhez hogyan tud hozzájárulni?
Egyrészt szomorú, hogy a XXI. Században, az Európai Unió égisze alatt még mindig aktuális téma a kollektív bűnösség, másrészt rávilágítja a közéletet, a politikumot arra, hogy itt még bizony nem történt meg a régi adósság törlesztése. Mert amit más nemzetekkel meg tudtak tenni, gondolok itt a bocsánatkérésre, arról bizony mi lemaradtunk. Pedig a rendszerváltás után kellett volna tiszta lappal indulni, de úgy tűnik a nemzetállam megerősítése és törvényeinek a megszilárdítása fontosabb volt mindennél. Jelen esetben, a mi magyar közösségünknél. Büntetés, megfélemlítés, mondvacsinált bírósági perek és feljelentések tarkítják a felvidéki magyar közösségünk mindennapjait. Nem éppen a jószomszédi viszony ékes példája, ami most történik velünk. De sosem szabad feladni és mindenkinek tennie kell érte, hogy mihamarabb tisztázódjon minden és a történészek, politikusok, civilek közösen mondjanak nemet a békétlenségre. Mert látjuk, sajnos hová vezet mindez.
De nem úgy, hogy a másikat szeretném megsemmisíteni és a másodrendű szereplő szerepét kegyként megadni neki. Szükséges, hogy mi is kiálljunk az igazunk mellett és békés hangot adjunk neki a különböző fórumokon. Ahogyan azt Esterházy János is tette egész életében. Nem tett különbséget az emberek között, és minden nemzet fiának segített.
Még, ha itt is lenne még tennivaló a szlovák és magyar félnek egyaránt. Társulásunk április 12-én emlékezik meg a Kitelepítettek emléknapján a deportált és kitelepített felvidéki magyarokról a Városi Sport- és Szabadidőparkban felállított emlékműnél. Történelmi visszatekintést tartunk kultúrműsorral egybekötve ezen a napon.
A Pázmaneum Társulás nemcsak egyházi jellegű és a magyarsághoz kapcsolódó rendezvényeket szervez, hanem úgymond „civil” programokat is, amikor például jótékonykodik vagy túrát szervez...
Sokrétű a tevékenységünk és a jót tenni öröm elve alapján szeretjük a karitatív szolgálatot is. Ezért is kapcsolódunk be a város, a Plébániai Karitász felhívásaiba, vagy éppen közösen látunk neki apró kis örömet szerezve a rászorulóknak, vagy éppen a legkisebbeknek. De örömmel veszünk részt jótékonysági koncertek megszervezésében, vagy éppen csatlakozunk a Target Everest csapatához, akik május 10-én jótékonysági futást szerveznek a Csallóköz szívében. Helembai tagságunk pedig évente megszervezi a Szent László hadosztály emléktúrát helyi, felvidéki és anyaországi közösségek összefogásával.
A munkavállalók, mint civil szervezetre, a Pázmaneum Társulásra is fel tudják ajánlani adójuk két százalékát. Hogyan tehetik ezt meg az érdeklődők?
Rendezvényeink, könyvkiadásaink, de karitatív tevékenységünk finanszírozása pályázatok és a személyi jövedelemadó 2%-ának a felajánlása útján valósítható meg. Pályázataink célirányosak és csak az adott rendezvényre, tevékenységre fordíthatóak. De ahogy fentebb is említettem, vannak olyan civil és karitatív tevékenységeink is, amelyeket bizony a személyi jövedelemadó 2%-ának felajánlásából, támogatásokból tudunk fedezni. Ezért is szólítjuk meg a közösségünk tagjait az év elején, hogy ne hagyják elveszni ezt a kicsinek, de sok esetben, annál fontosabbnak tűnő százalékot és ajánlják fel a Pázmaneumnak. Az előző évekről mindig képes, videós összefoglalót teszünk közzé, amelyet megtekinthetnek hivatalos YouTube-csatornánkon, illetve az elektronikus és a nyomtatott Pázmaneum Hírlevélben is közzéteszünk. Ezúton is mondunk köszönetet mindazoknak, akik támogatják Társulásunk munkáját ebben a formában.
Lacza Gergely, Ma7
Forrás: https://ma7.sk/tajaink/a-huszonegyedik-evbe-lepve-karaffa-attilaval-beszelgettunk