A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség május 23. és 25. között Komáromban ünnepelte meg a felvidéki magyar cserkészet fennállásának 100. évfordulóját, de az egész 2013-as évet ennek a jubileumnak szentelik, s minden központi rendezvényüket ennek szellemében szervezik meg. A centenárium kapcsán Csémi Szilárdot, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnökét kérdeztük.

Jó munkát! 100 év, jeles esemény és meghatározó szám egy szervezet életében, amelyet önkéntesek alkotnak. Hogy kezdődött a komáromi, majd a felvidéki történet?
Az 1907-es angliai kezdetet követően nagyon gyorsan eljutott a cserkészet gondolata az akkori Magyarországra. Az alapító, Robert Baden-Powell (cserkésznéven BiPi) kézikönyvének, a Scouting for boys (Cserkészet fiúknak) alapkönyvnek több száz oldalas magyar nyelvű kivonata jelent meg Králik László fordításában már az 1909-1910-es Nagybecskereki Főgimnázium Értesítőjében, a mai Vajdaság területén. Budapesten és a nagyobb városokban sorra jelentek meg a cserkészcsapatok. Nagy segítség volt ebben az, hogy az akkori legjelentősebb ifjúsági és diáklap, a Zászlónk szerkesztősége a kezdetektől figyelemmel követte és segítette ennek az új gyermek- és ifjúsági nevelőmozgalomnak a kezdeteit, majd mind inkábbi kibontakozását. A mai Szlovákia területén is legelőször a Zászlónk lapnak köszönhetően figyeltek fel a cserkészetben rejlő nevelési lehetőségekre a révkomáromi bencés gimnáziumban, ahol 1913 tavaszán megindult a cserkészet megszervezése, majd 1913. május 23-án hivatalosan is megalakult az országos elnökség jelenlétében a csapat Karle Sándor paptanár vezetése alatt. A komáromi cserkészek még abban az évben részt vettek a magyar cserkészmozgalom egyik leghíresebb mozgótáborán, az első cserkész vági tutajúton, ahol 105 cserkész 6 tutajon ismerkedett a felvidéki tájjal, kultúrával, történelemmel, küzdött a természet erőivel, próbálta ki állóképességét 300 km át Kralovántól (Kralovany) Révkomáromig hajózva. A komáromiak egy teljes tutajjal vettek részt a vállalkozáson. A magyar cserkészmozgalom vízicserkész szakágát is ők indították el, ez a csapat dolgozta ki a vízicserkészet alapjait, s lett az MCSSZ első vízicserkész csapatává. A következő években sorra alakultak meg a mai Felvidéken is a cserkészcsapatok: Pozsonyban, Losoncon, Rimaszombatban, Rozsnyón, Eperjesen, Léván, Kassán s másutt. Közben kitört az első világháború, s a cserkészek Felvidéken is bekapcsolódtak a sebesültszállításba, adománygyűjtésbe és egyéb hasznos honpolgári szolgálatokba.

A vezetés elsősorban példa! – Teleki Pál miniszterelnök, főcserkész szállóigévé vált jelmondata gyakran elhangzik cserkészkörökben. Kik voltak a felvidéki cserkészet példaképei, kik váltak azokká?
A kezdetekkor, s azóta is elsősorban Jézus, továbbá a cserkészet védőszentje, Szent György lovag és a magyar szentek, a magyar történelem nagyjai szolgáltak példaképül még a nem katolikusok számára is, továbbá a cserkészmozgalom nagyjai, az alapító BiPi, Seton, az országos elnökség tagjai: Dr. Papp Gyula, Sík Sándor papköltő, a felvidéki származású Szilassy Aladár és még sokan mások. Természetesen az első felvidéki csapatok parancsnokai, a már akkor legendás hírű Karle Sándor, Hornyák Odiló, Buckó Emil. A későbbi évekből fontos megemlítenünk Scherer Lajos, Bíró Lucián, Beszédes Lajos, Mrenna József, Tatárik Emil, Szombathy Viktor, Horváth Zoltán, Freibesz Flóra, Vilkovszky Armand, Krendl Gusztáv, Bottló Vince, ft. Páter Engelbert, ifj. Dr. Aixinger László nevét, de még számos legendás felvidéki magyar cserkészvezetőt említhetnék abból az időből. Scherer Lajos losonci csapatparancsnoknak köszönhetjük A Mi Lapunk című cserkész és ifjúsági folyóiratot is, ill. az ő nevéhez fűződnek a Szlovenszkói Magyar Cserkészszövetség megalapítására tett kísérletek is már 1921-től. A lapja segítségével is elsősorban ő fogta össze a felvidéki magyar cserkészetet a huszas években, emellett több cserkész szakkönyv szerzője is. Mrenna József a harmincas évek egyre jelentősebb felvidéki magyar cserkészvezetője volt, őt választották meg a későbbiekben a szlovenszkói országos főparancsnoknak is. Bíró Lucián sok más önként vállalt feladata mellett a felvidéki cserkészek lelki vezetője is volt, ill. a harmincas évek cserkészlapjának a Tábortűznek a főszerkesztője, míg Beszédes Lajos vezetésével teremtődött meg a felvidéki magyar vezetőképzés az ún. Magyar Erdei Iskolákban.

Trianon, világháborúk, kommunizmus, bársonyos forradalom, demokrácia – mi történt a felvidéki cserkészekkel ezekben az időkben? Hogyan sikerült túlélni az egyes rendszereket, hűnek maradni fogadalomhoz, a 10 cserkésztörvényhez?
A trianoni döntés következményei nagy törést hoztak a második világháború és az 1919-es Tanácsköztársaság okozta sebekből és veszteségekből épp magához térő magyar cserkészmozgalomnak is, különösen az elcsatolt területeken, így a Felvidéken élő magyar cserkészeknek is. A frissen alakult Csehszlovákiában minden magyar szervezkedést tiltó vagy legalábbis erős korlátozásnak vetették alá, így az ifjúsággal való foglalkozást is. A megmaradt magyar csapatoknak semmilyen központi szervezetük nem volt, fennmaradásukat csupán az tette lehetővé, hogy testgyakorló körök szakosztályaiként működtek. Antonín B. Svojsík prágai gimnáziumi tanár 1920-ban megalapította a Csehszlovák Cserkészszövetséget (Svaz junáků a skautů Republiky Československé – RČS). A magyar cserkészcsapatok ide (vagy a YMCA-ba) léphettek be, hogy biztosíthassák működésüket az akkori Csehszlovákiában. Nem hivatalosan ugyan, de a szlovenszkói magyar cserkészetnek Scherer Lajos lett az első főtitkára 1918-ban, majd 1921 tavaszán Losoncon került sor az első személyes egyeztetésekre, melynek eredményeként az év szeptemberében megalapították a Szlovenszkói Magyar Cserkészszövetséget, melynek bejegyzését végül 1923-ban elutasították. A csehszlovákiai magyar kisebbség cserkészeinek helyzetét végül csak 1926-ban, a svájci Kanderstegban megrendezett 4. Nemzetközi Cserkészkonferencián sikerült nemzetközi szinten rendezni. Ezt követően, bár más kisebbségekhez hasonló autonómiát nem élvezhettek a magyar csapatok, de lehetőség nyílott egy minőségi munkában és taglétszámban fokozatosan növekvő cserkésztevékenységre országszerte egy magyar alosztály keretein belül. 1931-ben nagy sikereket értek el a központi cserkészrendezvényeken, így 1933-ban, 1935-ben és 1937-ben a magyar alosztály jelentős képviselettel vehetett részt a nemzetközi cserkésztalálkozókon is. Az első bécsi döntést követően az addigi alosztály két részre szakadt, a legnagyobb része visszakerült a Magyar Cserkészszövetségbe egészen 1945-ig, míg a Szlovákiában maradt cserkészek ifj. Aixinger László vezetésével 1939-ben megalapították a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetséget. Ez a cserkészszövetség aztán még ebben az évben vezetőképző tábort szervezett Rózsahegyen, s jelentőségét jelzi, hogy még gr. Esterházy János is meglátogatta. Az egyre szélsőségesebb nézeteket valló hatalom 1940-ben végül teljesen betiltotta a cserkészetet Szlovákiában. A II. világháborút követően már csak búvópatakok módjára lehetett bujdosó, tiltott magyar cserkésznek lenni Csehszlovákiában, majd az egyre jobban fokozódó ellenőrzések és veszélyhelyzet hatására a legkitartóbbak is feloszlatták az illegális magyar csapataikat az 1950-s évek legelején. Sok felvidéki magyar cserkész, aki azokban az időkben elhagyta az országot, külföldön ismételten bekapcsolódott a cserkészetbe. Sokan az 1946-ban a menekülttáborokban megalakult magyar cserkészcsapatokban (a mai Külföldi Magyar Cserkészszövetség megalapítói), ill. a befogadó országok cserkészszövetségeiben fejtettek ki jelentős cserkészmunkát – köztük Beszédes Lajos is. 1968-ban, a könnyebbség időszakában ugyan a Csemadok tervbe vette a magyar cserkészcsapatok újjászervezését, viszont a szlovák területi parancsnokság ezt elutasította. Bár Tardoskedden sikerült egy magyar cserkészcsapatot megszervezni, sajnos az csak hetekig működhetett. Csak 1989-ben indulhatott újra a szervezőmunka, aminek hatására 1990. március 11-én újjáalakult a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség Dunaszerdahelyen. A sok-sok megpróbáltatás ellenére a magyar cserkészmozgalom mindig erőre kapott, ez köszönhető a legfőbb célkitűzéseinek és alapelveinek.

Emberebb embert és magyarabb magyart! – vallják a cserkészek, hogyan segítik elő a cserkészetben azokat az emberi értékeket, amelyek egy egészséges társadalom biztos alapkövei?
Fő célunk, hogy egy önkéntes alapon munkálkodó, testileg, lelkileg és szellemileg egészséges, a keresztény/keresztyén hitét, továbbá a magyarságát megismerő, ill. azt gyakorló, csapatban és önállóan is gondolkodó, döntésképes fiatalt neveljen fel a cserkészmódszereken alapuló kiscsoportos korosztályi nevelőprogramjának köszönhetően. A lényeg: heti rendszeres, következetes kiscsoportos nevelőmunka, mely a tudásanyagon túl a vezető példamutatásán keresztül neveli a 10 cserkésztörvény és a cserkészfogadalom szellemében a fiatalokat. Az összes többi programunk – túrák, kirándulások, megemlékezések, vetélkedők, sportrendezvények, táborok, a régiós és országos programjaink – ezt a kiscsoportos nevelőmunkát segítik és egészítik ki. Az a cserkész, aki a barátai, cserkésztársai körében, azokkal közösen a természetben felveri sátrát, kiépíti annak körletét, tábortűzi jelenetet gyakorol be, majd ad elő nyilvánosan, őrsével közösen főzi meg a saját vacsoráját vagy 24 órás túrán belül gyakorolja a térkép szerinti tájékozódást, az észrevétlenül is sok-sok olyan elméleti és gyakorlati tudást sajátít el, amit később, élete során számos alkalommal tud majd hasznosítani. Ez jó az egyénnek, jó a közösségének, de egyúttal jó a szélesebb társadalomnak is.

Keresztény-keresztyén, miért is fontos a vallás szerepe az ifjúsági mozgalomban?
Ahogy alapítónk is mondta, a vallás, a hitélet a cserkészprogram elválaszthatatlan része, teljesen beleépül annak minden szegletébe. A cserkészet mindig a saját vallásának gyakorlását várja el az egyes tagjaitól. A felvidéki magyar cserkészet, s az összmagyar cserkészet szerte a világon a történelmi keresztény/keresztyén értékrendet vallja. A tiszta és egészséges hitélet adja a nevelésünk fontos szegmenseit, s szerencsére a Szlovákiai Magyar Cserkészmozgalom ebben nincs magára utalva, a tagjai között találunk cserkészpapokat, cserkészlelkészeket, hitoktatókat is, de számos nem cserkész lelkiatya, szerzetes, nővér, hitoktató is pártoló tagunk. Testvéri partnerkapcsolatban vagyunk mind a Keresztény Ifjúsági Közösségek (KIK), mind a Fiatal Reformátusok Szövetsége (Firesz) ifjúsági szervezetekkel, de más lelkiségi mozgalmakkal is. A felvidéki cserkészpapok nem formális munkacsoportjának vezetője Zsidó János cserkésztiszt. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy a hitéleten alapuló nevelőmunkánk elismeréseként Orosch János nagyszombati érsek, akkor még mint apostoli kormányzó tavaly Szent Erzsébet rózsa-díjat adományozott Szövetségünk minden tagja részére, melyet Erdő Péter bíboros-érsekkel közösen adott át.

Hagyományápolás, nemzettudat, népi értékeink megőrzése és továbbadása – ezek mind fontos szerepet töltenek be a cserkészet életében. A mai kor kihívásai közepette, hogyan sikerült mindezt megvalósítani?
Mint az előzőekben is említettem, mi a nevelési programunkban egy teljes embert szeretnénk kinevelni a szülő, az egyház és az iskola segítségével együtt. Ez csak úgy sikerülhet, ha amellett, hogy minél jobban megpróbálunk együttműködni a már említett intézményekkel is, a nevelési programunkat mindig aktualizálnunk kell, a kor kihívásainak megfelelően kell alakítanunk, miközben nem szabad szem előtt tévesztenünk a céljainkat, alapelveinket sem. Már a kezdetekkor alapítónk a kor legkíválóbb nevelőinek a munkásságát, eredményeit figyelembe véve dolgozta ki a cserkészmódszert, amit azóta is rendszeresen felülvizsgál minden cserkészszövetség szerte a világon. Az alapértékeket, célkitűzéseket ritka kivételtől eltekintve megerősítik, viszont a módszerek folyamatosan változnak.
A magyar cserkészet alapjait olyan nagyszerű emberek vetették meg, mint pl. Sík Sándor, Karácsony Sándor, Teleki Pál, ahol a közösség fejlődésének garanciája az egyén önmagához való mind jobb fejlődésének elősegítése. A programjaink szervezésekor valóban nagy hangsúlyt fektetünk a hagyományőrzésre, a természetközeliségre, a hitélet gyakorlására, az egészséges mozgáskultúra beépítésére, az önkéntesség mind következetesebb megvalósulására. Fontos a példamutatás, a szeretettel való nevelés, a rend és természetesen a fegyelem is. Csapataink helyi, körzeteink régiós és szövetségünk országos programjainak szervezését többnyire a tudatosság jellemzi, tudatosan odafigyelve arra, hogy a fenti értékekből mind több rendszeresen beépüljön az adott programba, s ugyanakkor az év során lehetőleg mindre sor kerüljön.

A cserkész nem politizál, mégis mindig résen van! Milyen problémákat látsz, mint az egyik legnagyobb ifjúsági szervezet vezetője az oktatás, nevelés területén?

Tagjainkon keresztül elsősorban a családok és a fiatal felnőttek gondjait érezzük meg. Én úgy látom, a családok biztonságát most sok tényező veszélyezteti, a mind aggasztóbb munkanélküliség, s ezzel összefüggésben a migráció, a kivándorlás. Számos értékes tagunkat, vezetőnket veszítjük el ideiglenesen vagy többnyire inkább tartósan azért, mert a megélhetés miatt kimennek nyugatra dolgozni, vagy ha idehaza is maradnak, többet kell dolgozniuk (sokszor a szürke vagy feketegazdaságban), hogy el tudják tartani magukat vagy családjukat. A mai világ túlságosan teljesítményközpontúvá vált, az emberek többsége kezdi elveszíteni a többi értékben való hitét, s azokat, akik kitartanak mellettük, jobb esetben csak naivoknak nevezik… Azt látom, hogy az állandó bizonytalanság, a leterheltség mellett a felvidéki emberek többségének a magyarsághoz való tartozása is kezd elbizonytalanodni, kezd érdektelennek tűnni az állandó gazdasági gondjaik, a stresszes életmódjuk és a folyamatos teljesítményt elváró nyomás miatti leterheltségük mellett. Az emberek türelmetlenek lettek, sokszor elfelejtik, hogy a szeretetnyelveket használják. Persze ezt sem lehet általánosítani. Hiszem, hogy elsősorban értékrend változásra van szükségük az embereknek, az igazi értékek folyamatos megerősítésére, az egymás közötti mind jobb kommunikációra, odafigyelésre, hogy az elfásultságon, kiégésen és a stresszen erőt tudjanak venni. Sokat segítene, ha az államhatalom a kisebbségeiben nem az ellenséget látná, hanem a nemzetállam építése helyett a sokszínűséget segítené elő minden szinten. Nagy segítség lenne az önkormányzatiság bevezetése is, hogy a régiók önmagukra szabott megoldásokat találhassanak, s ne arra várjanak, mit engedélyez majd a nagyobb hatalom. S akkor talán a gyerekekre és a fiatalokra való odafigyelés is nagyobb hangsúlyt kapna, s nem gondot, hanem lehetőséget látnának bennük, akiket minden erővel támogatni kell(ene).

Hány cserkésszel és cserkészcsapattal van jelen a Felvidéken az SZMCS? Milyen programok várják a fiatalokat, az elkövetkezendő második félévben milyen programokra kerül sor?
Jelenleg 36 cserkészközösségben működünk, s 1200 aktív, tagdíjfizető tagunk van. Örülnénk, ha ez a szám magasabb lenne, dolgozunk is rajta egy nemrég kidolgozott, 10 éves időszakot felölelő magyar cserkészstratégia mentén, aminek a végső célkitűzése, hogy minden magyar gyermek legalább találkozzon a cserkészettel és ismerje meg azt. A közeljövőben több országos program is fogja várni tagjainkat a nyári cserkésztáboraink mellett, s után is. Az augusztusi hónapban fontos megemlítenünk a tiszai emlék tutaj túrát, mely a 100 évvel ezelőtti vági tutajútnak állít emléket, s melyen a felvidékiek egy tutajjal vesznek részt. Utána lesz az évszázad legnagyobb magyar cserkésztábora Nemzeti Nagytábor néven Ócsán, ahol az összmagyarság minden tagja képviselteti magát, így felvidékről is közel 100 résztvevő lesz. A nyarat a hagyományos rovertúránk zárja, idén 10 év után ismét a Kis-Fátrában. Az ősz legnagyobb rendezvényére rögtön szeptemberben kerül sor Bős községben, ahol a XVIII. Országos Akadályversenyt és II. Elsősegélynyújtó Versenyt szervezzük meg. Ezt követően zajlanak majd a vezetőképzéseink utóhétvégéi, sor kerül Fél községben CSUHÉ 2. néven egy hagyományőrző regöshétvégére, Paláston pedig ádventi lelkigyakorlatra is. Előtte még októberben bekapcsolódunk a magyarországi Erzsébet táborok keretén megszervezendő zánkai regöstáborba is. Részt veszünk a Magyar Cserkészszövetségek Fóruma ülésén Csíkszeredában, és Munkácson a IV. Lengyel-Magyar Cserkészkonferencián. Az évet idén is a betlehemi békeláng terjesztése zárja majd.

Milyen kapcsolatokat tud kialakítani az SZMCS az önkormányzatokkal? Hogy fogadják a cserkészek munkáját az önkormányzatokban? Milyenek a tapasztalatok a városokkal, falvakkal?
Szövetségünk elsősorban a helyben dolgozó cserkészcsapatain keresztül kerül kapcsolatba az önkormányzatokkal. Cserkészetünk egyik nem titkolt célkitűzése a felelős állampolgárrá való nevelés, s ebben ki lenne jobb partnere a cserkészvezetőnek, mint az önkormányzat?! Csapataink éves tevékenységének legtöbb helyen az önkormányzat a fő támogatója, nem csak anyagilag, hanem különböző lehetőségek felajánlásával, klubhelyiség, csapatotthon térítésmentes vagy legalábbis szimbolikus bérlettel való biztosításával, programjaikra különféle eszközök átadásával, kölcsönzésével. A legtöbb helyen felismerik a fiatalokban rejlő lehetőségeket, s legalább helyi szinten próbálják őket a lehetőségeikhez mérten minél jobban segíteni. Persze egy faluközösség jobban oda tud figyelni rájuk, mint egy város, ahol számtalan más szervezet is tevékenykedik. A csapatok mindezt elsősorban a minőségi nevelőmunkájukkal tudják viszonozni, ugyanakkor sokszor bekapcsolódnak a helyi közösség programjaiba, nem egyszer azok fő- vagy társrendezőként. Nem egy helyen a nemzeti ünnepekkor díszőrséget is adnak, ugyanakkor felelős vezetőként mi elsősorban a szolgálatot, a programokban való aktív részvételt látjuk célszerűbbnek. A fiatal már a kezdetektől lássa, hogy amit kapott (szüleitől, cserkészettől, támogatótól), azért felelősséggel tartozik, s a későbbiekben a nála fiatalabbaknak kell törlesztenie azt, hogy az a fiatal is legalább ugyanolyan mértékben részesüljön majd ezekből az értékekből. A felnőtt cserkészeink nem egy helyen magánemberként részt is vállalnak a közösség sorsának alakulásában önkormányzati képviselőként, vagy más közéleti személyként. S természetesen itt nagyon fontos beszélnem arról is, hogy az országos programjaink lebonyolítása sem könnyű az adott település önkormányzatának háttérsegítsége nélkül. Kevés hely van, ahol ez nem történik meg, s ezúton is hálás szívvel mondok köszönetet azoknak a polgármestereknek, önkormányzati képviselőknek, a települések alkalmazottainak és munkatársainak, akik az elmúlt bő két évtizedben segítették munkánkat!

Végezetül miben tudnak segíteni a politikusok az ifjúsági szervezeteknek, többek között a cserkészeknek?
Mindenképp sok mindenben. Segítsenek olyan teret teremteni, ami segíti az ifjúsági szervezetek önként vállalt munkáját, segítsenek a családoknak biztos háttert biztosítani idehaza, segítsék a kisebbségi lét örömteli megélését. Hallgassák meg az ifjúsági szervezetek elképzeléseit, ötleteit, s próbálják azokat átültetni a gyakorlatba. Kérjék ki véleményüket az ifjúságot is érintő kérdésekben, törvénytervezetekben. Lehetőségként tekintsenek a fiatalokra, akik a nemzetért tudnak és akarnak is tenni. Ne vegyék el a közösségért tenni akaró kedvüket a különböző pártérdekek miatt. A felvidéki magyar cserkészeknek is ezekkel tesznek a legnagyobb jót. Külön öröm számunkra, hogy Magyarországon a magyar kormány a közelmúltban stratégiai partnerséget kötött a Magyar Cserkészszövetséggel, valamint besorolta a Nemzeti jelentőségű intézmények közé a Külföldi Magyar Cserkészszövetséget és a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetséget. Ez hatalmas megtiszteltetés és részünkről szívből köszönjük mindazon politikusoknak, akik idehaza és Magyarországon is közbenjártak ezért, s természetesen minden tagunknak is, mert az ő tevékenységük nélkül ez lehetetlen lett volna. Kérünk minden politikust pártállástól függetlenül, hogy önzetlenül segítsék az országos szövetség munkáján túl a hangyaszorgalommal dolgozó helyi csapataink munkáját is. Egyúttal kérem, ügyeljenek arra is, hogy a magyar cserkészet pártpolitikától mentes, s ne hozzák csapatainkat olyan kellemetlen helyzetbe, amikor az amúgy jó célú kezdeményezést amiatt kell visszautasítanunk, mert arra kérnek, hogy pártrendezvényen vagy a párthoz kötődő eseményen vegyünk részt. Közigazgatási szerveknek (pl. a helyi önkormányzat) viszont természetesen partnerei lehetünk és vagyunk is, legyen szó gyereknapról, koszorúzási ünnepségről vagy falunapról.

Köszönöm a beszélgetést és még számos éven át vezesd a felvidéki magyar cserkészeket és óvd, neveld, irányítsd a rád bízottakat vezetőiddel együtt!
Én köszönöm a lehetőséget, az érdeklődést és a jókívánságokat!