Kedves Keresztény Olvasó!

Ha körülnézünk a világban, tágabb vagy szűkebb környezetünkben, valóban úgy tűnik, hogy ebben a világban csak a számító, erőszakoskodó és kíméletlen diadalmaskodik. A becsületest, az őszintét, a békességszeretőt szétmarcangolják, ha nem hajlik meg előttük. Mit tehetünk? Simuljunk bele ebbe a rendszerbe, áldozzunk kicsit Istennek meg kicsit a Mammonnak is? Esetleg próbáljunk meg mi is hasznot húzni a helyzetből? Tényleg nincs kiút a bűn struktúrái közül, nekünk is be kell állni a sorba? Alapvetően azt a kérdést kell feltennünk: Túlélni akarunk-e vagy élni? Ha a mindenáron való túlélés a célunk, akkor gerinctelen hüllőkké és csúszómászókká válhatunk. Olyanokká, akik kiszolgálnak minden rendszert, és mindig megtalálják a talpnyalásra alkalmas személyt, helyet és időt.
Dániel könyve arra tanít, hogy az emberi országok, a földi birodalmak csak átmenetiek és mulandóak, Isten országa viszont állandó és örökkévaló. Isten a történelemnek is Ura. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt (Dán 2,21). Ő volt az, aki 30 évvel ezelőtt, 1989-ben megsemmisítette a Gonosz Birodalmát, az istentelen kommunizmust, pedig sokan örökkévalónak gondolták azt. Némelyek azt mondhatják: Mivégre történt mindez? Hiszen ma, az ún. demokráciában sem az igazság diadalának vagyunk a tanúi! Ma is a múlt rendszer egykori, „marxista emlőkön” nevelkedett haszonélvezői akarják megszabni, hogy mit tegyünk és mit gondoljunk?!
Ha igazán teljes értékű életet akarunk élni, akkor az egyenes utat, a szűk és nehéz ösvényt, az Úr útját kell választanunk. Ez az út nem kényelmes és kellemes, nem borítanak elénk vörös szőnyeget, hanem akadályokon kell áthaladnunk és csapdákat állítanak nekünk. Az „Úr napja” felé mutat ez az út, amelyet azonban nem pesszimistaként teszünk meg, hanem keresztény reménységgel. Reménnyel várjuk a bibliai „Úr napját”, amely –Ámosz próféta szavaival élve- egyeseknek világosság, mások számára azonban sötétség lesz: ,,Jaj azoknak, akik óhajtják az Úr napját! Mire lesz nektek az Úr napja? Sötétség az, nem világosság, olyan, mint amikor az ember az oroszlán színe elől menekül, és medve jön vele szembe, vagy mint amikor bemegy a házba és kezével a falnak támaszkodik, és megharapja a kígyó” (Ám 5,18-19).
Bízunk benne, hogy Isten igazságosan s ugyanakkor irgalmas szeretetével ítéli meg a világot s benne minket is. Az isteni igazságosság biztosan bekövetkező kinyilvánulása elfogadhatóvá teszi a jelenkor szenvedéseit. Ha a sötét fellegek sokszor el is takarják előlünk az Igazság Napját, ne feledjük: Krisztus győzött a Gonosz felett, s mi a Győztes oldalon állunk! Ezzel a reménnyel bízzuk magunkat Isten irgalmára a 2019-es esztendőben is, ehhez nyújtson lelki muníciót számunkra ez a katolikus kalendárium is!
ThDr. Karaffa János PhD.