Krisztusi korba lépett a Komáromi Imanap, melyet annak idején azért hívtak életre, hogy imádkozzunk magyar papokért, szerzetesekért és magyar főpásztorért. Imádkoztunk, eleinte lángolva, tüzesen, mint az apostolok, majd látva, nem halad az ügy, mind fásultabban, mind kevesebben. Az idei imanapra azonban meglehetősen sokan jöttek el két év, koronavírus-járvány okozta kihagyás után.
A Jópásztor hírlevél idei 1. számának első oldalán – amelyet kiosztottak a jelenlévőknek – Lénár Károly atya, a Komáromi Imanap zászlóvivőjének a XIII. Komáromi Imanapon adott útmutatása áll: „Ne adjátok fel! Ismeritek a történelmünket. Mikor az ellenség nem tudta bevenni a várat, hiába ostromolta, próbálták kiéheztetni a hősies védőket, de akkor se adták meg magukat! Gondoljatok az Egri csillagokra, a hősökre, az egri nőkre, egri édesanyákra. Magyar édesanyák, magyar nagymamák! A magyar plébániák már régóta éheznek, nincsenek papjaink, nincsen főpásztorunk. Zörgessétek a mennyország ajtaját, a Szlovák Püspöki Konferencia ajtaját magyar papi és szerzetesi hivatásokért, de különösen magyar főpásztorért! Ne nyugodjatok bele a magyar pásztorok utáni éhségbe! Ne adjátok fel!”
A május 8-i imanapon azt tudakoltam, milyen lelkülettel érkeztek a résztvevők.
Az első megkérdezett, egy 65 év körüli férfi. „Elkeserít, hogy ilyen sokára sincs jelentős változás, nincs magyar főpásztorunk. Hogy lassan azt vettük észre, szó sincs már magyar főpapról, az egyház legfőbb vezetői kizárólag papi és szerzetesi hivatásokról beszélnek az imanapon. Ez is jó cél, de az imanap létrejöttének célja nem ez volt. Ennek ellenére idevonz valami megmagyarázhatatlan erő. Eddig mindössze csak öt imanapról maradtam le.”
– mondta Kreisz János Érsekújvárból.
Margit Dunaszerdahelyről érkezett. Ellátogat minden nagyobb egyházi rendezvényre. Úgy látja, egyre jobb a helyzet a magyar papok terén. Inkább a magyar hívőkkel van baj, ők Szerdahelyen nem annyira összetartók, mind a szlovák nemzetiségűek. Unokája is „náboženský krúžok“-ba jár.
Többen a képviselőket hiányolták az imanapról, mondván, ők tudnák érdemben képviselni a magyar főpásztor ügyét.
„Nem lehet véletlen, hogy most kérdeznek erről, otthon, a reggeli szentmisén pont erről elmélkedtem. Hogy néha nem is hisszük, amit kérünk. Hinni kell! Jézus is tanítja, tudja az Atya mire van szükségünk. Ha késik az ima eredménye, az lehet egy próbatétel. A jó példa nagyon fontos, hogy ne okozzunk botrányokat Krisztus testében – az egyházban. Jó példánkkal tudjuk az embereket szolgálni és Krisztushoz vezetni. Ki kell tartani az imában magyar papi és szerzetesi hivatásokért, magyar főpásztorért. Az Úr szeret minket, de a magyarságnak vissza kell térnie Isten ösvényeire, különben elveszik. Ugyanez érvényes minden más nemzetre is” – fejtette ki véleményét a helembai fiatal apa, Méri Lajos.
Dr. Farkas Zsolt atya, a szervező Jópásztor Alapítvány elnöke a hírlevél hasábjain így fogalmazott: „Imádkozzunk jó magyar papi és szerzetesi hivatásokért, jó keresztény családokért, valamint szlovákiai magyar főpásztorért! Saját pásztorra van szükségünk, mert nélküle szétszéled a nyáj.”
