Az Isten szolgája Esterházy János születésének 120. évfordulója és végső nyugalomra helyezésének negyedik évfordulója alkalmából szervezett alsóbodoki zarándoknap programjának részeként került sor az Esterházy János Emlékérem ünnepélyes átadására szombaton délután. Az idei díjazottak Karaffa János atya (posztumusz), Dávid Zsuzsanna képzőművész és Dariusz Žuk-Olszevszki pedagógus, műfordító voltak.

Az idén júniusban 48. életévében elhunyt dunaszerdahelyi Karaffa János atya életútjának méltatása során Farkas Zsolt szőgyéni plébános úgy fogalmazott, személyében egy igazi felvidéki, magyar harcost veszítettünk el. A pozsonyeperjesi plébános, egyetemi lelkész 25 éves papi pályafutása alatt a híveket szolgálta Komáromban, Bakán, Ímelyen, Felsőtúron, Nyárasdon, Székesfehérváron, Piliscsabán, végül 2017-től Pozsonyeperjesen. Tagja volt a cserkészek közösségének, fontos szerepet töltött be a kispapok nevelésében is. A Pázmáneum Polgári Társulás vezetőjeként többek között neki is köszönhető, hogy a 2021-es esztendőt Esterházy János-emlékévvé nyilvánították – hangzott el. A díjat a Karaffa család nevében öccse, Karaffa Attila vette át.

„Bátyám mindig Esterházy János gondolatát tartotta szem előtt, mely szerint a két kincset, melyet őrzünk, a kereszténységet és magyarságunkat valljuk meg, akkor is, ha ezért üldöztetéseket szenvedünk el – erre biztatott mindenkit” – fogalmazott a gyásztól megtört hangon.

Mint mondta, Karaffa János atya mindig arra törekedett, hogy a magyar szentek és boldogok társaságában imádkozzon a felvidéki magyar közösségért.

„Szolgálatot teljesített, mely szolgálat nem volt hiábavaló, hiszen látjuk azt, hogy egyre többen vagyunk, akik követjük Esterházy János példáját. Arra biztatok én is mindenkit, álljunk ki kereszténységünk és magyarságunk mellett! Köszönjük a díjat!” – fogalmazott.

A második díjazott méltatója, Molnár Imre történész, Esterházy-kutató emlékeztetett, a zarándokközpont magán viseli a fiatal képzőművész keze munkáját. A budapesti születésű Dávid Zsuzsanna képzőművész az egri Esterházy Károly Főiskola művészeti szakán végzett, majd a budapesti Képzőművészeti Egyetemen szerzett diplomát. „Mesterével, Lencsés Zsolttal a freskófestészetben gyakorolja hivatását – több tucatnyi templom belső terét festették ki, köztük az alsóbodoki Szent Kereszt felmagasztalása kápolnát is” – emelte ki Molnár Imre, hozzátéve, nem túlzás azt mondani, hogy a díjazott a zarándokközpont művészeti vezetője, hiszen minden, a zarándokközpontot érintő esztétikai kérdésben kikérik a tanácsát, véleményét. A szeptember 17-én és 18-án zajló kétnapos zarándoklaton Dávid Zsuzsanna Esterházy János – Isten szolgája című festménykiállítása is megtekinthető volt, mely az Esterházy János-emlékév kapcsán született. A díj átvételét követően Dávid Zsuzsanna úgy fogalmazott, számára Esterházy János életének megismerése folyamatosan tart, amit ajándékként fogad el. „Kívánom, hogy ez az ajándék mindenki szívéhez eljusson, és ide, a Zobor aljára mások is úgy érkezhessenek, mintha hazajönnének, hasonlóan, mint én, és aki mindig gazdagabban tudok innen elmenni” – fogalmazott. Úgy vélekedett, Esterházy János mindig tartogat meglepetéseket, új üzeneteket.

„A mai nappal azt az üzenetét szeretném megosztani, hogy az imádság egy óriási erő. Az ő imája is képes volt a világot megváltoztatni, ez a változás most is zajlik, ennek gyümölcsét élvezhetjük. Ugyanakkor feladatot is ad, hiszen az evangélium üzenetét hozza, az örömhírt, ami pedig arra kötelez, hogy tovább vigyük és tegyük ezt szeretettel és imádsággal. Isten áldja meg Önöket!” – búcsúzott a díjat megköszönő beszédében.

A harmadik díjazott a szlovák-lengyel származású Dariusz Žuk-Olszevszki, akit ifj. Csámpai Ottó méltatott. Mint mondta, a nyitrai fiatalember pedagógus, keresztény publicista, műfordító, öt gyermek édesapja. Dáriusz édesapja lengyel menekült katonaként telepedett le Nyitrán, ahol aztán megnősült és családot alapított. „Dariusz munkássága és tevékenysége egyházi téren kiemelkedő és példaértékű, a díjat pedig Paulisz Boldizsárnak és Esterházy János újratemetésében való segítségnyújtásáért ítélték oda” – mondta. A díjazott meghatottan vette át az emlékérmet, és felidézte barátja, Paulisz Boldizsár emlékét, aki szinte minden, a zarándokközpontot érintő kérdésben kikérte a véleményét, számíthatott az önzetlen segítségére. „Szívélyessége és közvetlensége találkozásunk első pillanatában megérintett évekkel ezelőtt. Sokat akkor még nem tudtam Isten szolgájáról, Esterházy Jánosról. Politikai tevékenységének megítélése nézőpont kérdése, de az én szememben nem ez a legfontosabb Esterházy János életéből. Isten szolgája számomra az Úr Jézus közelségét jelenti, még a történelem legnehezebb perceiben is. A megfeszített Jézus iránti szeretete, az eucharisztia iránti imádata és a Szent Szűz iránti tisztelete mind megnyilvánult tetteiben, amikor azokon segített, akiknek a legnagyobb szükségük volt a segítségére a második világháborúban, illetve a csehszlovák és szovjet kommunista rezsim politikai foglyaként. Kötelességünk hirdetni tanúságtételét. A megfeszített Jézus iránti szeretet kötötte össze Paulisz Boldizsárt és Esterházy Jánost itt az életben, és hiszem, hogy örökre összekötötte őket a mennyben” – fogalmazott. Paulisz Boldizsárral való utolsó találkozásáról így vallott:

„A halála előtti napokban meglátogattam a nyitrai kórházban. Tudta, hogy közeleg a vég, mégis nyugodt volt, tele reménnyel. Ekkor megmutatta a kórházi ágya mellett tartott keresztjét és azt mondta: csak ő ad nekem erőt és értelmet mindennek. János és Boldizsár! Köszönjük a keresztbe vetett hit tanúságtételét” – fejezte be megható visszaemlékezését.

Az emlékérmek átadását követően az Esterházy-emlékév központi rendezvényeként szervezett zarándoknap ünnepi szentmiséjére került sor, melyet főtisztelendő Orosch János, a Nagyszombati Főegyházmegye érseke celebrált Esterházy János boldoggá avatásáért, magyar és szlovák vértanú társaiért, a közép-európai népek megbékéléséért, a közelmúltban elhunyt Karaffa János, az Esterházy János Zarándokközpont hűséges támogatójának lelki üdvéért. A szentmisét portálunk élőben közvetítette, itt megtekinthető.

(Szalai Erika/Felvidék.ma)

Borítókép: