Szent János apostol liturgikus ünnepén szép magyar szokás szerint kerül sor a templomokban a bor megáldására.

A Felvidéken is több helyen tartják még a bor megáldását. A János apostol ünnepén szentelt bor, az úgynevezett jánosbor a 11. században bukkant föl, s a 12. században már a lovagi udvarokban búcsúzkodásnál, csatába indulás előtt itták.

Az Egyház, mely az erősen meggyökeresedett szokásokat nem tiltotta, hanem megszentelte, arra buzdította híveit, hogy már ne a pogány istenekre, hanem in nomine Sanctorum et Angelorum („a szentek és angyalok nevében”) emeljék poharukat. Magát a bort is megáldotta. A borszentelést Szentírási alapjának tekintik Jézus Jánoséknak mondott szavait: meg tudjátok-e inni a kelyhet, melyet én inni fogok? (Mt 20, 22.) Részben ezért szerepel János jelképeként sokszor a kehely.

A Felvidéken is több helyen él a bor megáldásának hagyománya. Lucskán ebéd után a családfő mindenkinek tölt belőle, hogy a bor szentelje meg őket. A Csermosnya-völgyi kis magyar faluban a fiatalok járták a házakat és a következőt énekelték:

„ Örök Mindenható Atyaisten,

Néked hálát adunk mostan itten.

Szent János ünnepét, hogy elhoztad,

szívünk víg örömét így okoztad.

Éltesse az Isten egészségben,

hogy ne legyen része betegségben,

angyalok vigyék fel a magas égbe!”

A gazda almát, diót adott a fiataloknak, ha nem nyitott ajtót, akkor az ének utolsó strófája így hangzott: „…ördögök vigyék le a pokol fenekére!” Természetesen ekkor már az éneklő fiatalok nem várták meg, míg a gazda ajtót nyit, inkább elfutottak.

Az áldást adó pap a következő szavakkal végzi a bor megáldását:

„Könyörögjünk. – Urunk, Istenünk! Ajándékozó kezeddel áldd meg és szenteld meg ezt a bort. Szent János apostol és evangelista közbenjárására áldd meg és oltalmazd mindazokat a benned hívőket is, akik ebből a borból isznak. És miként Szent Jánosnak nem ártott meg a neki adott mérgezett ital, ugyanúgy mindazok, akik Szent János tiszteletére ebből isznak, az ő érdemeiért maradjanak mentesek minden mérgező és ártó hatástól. Add, hogy akik ezt megízlelik, azok szent neved segítségül hívására erőt és üdvösséget nyerjenek. Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen.

Áldd meg, Urunk, Istenünk ezt a bort, hogy üdvösséges oltalmul szolgáljon mindazoknak, akik isznak belőle. Add, hogy akik ezt megízlelik, azok szent neved segítségül hívására erőt és üdvösséget nyerjenek. Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen.

És a mindenható Istennek: az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek áldása szálljon erre a borra, és mindazokra, akik azzal Isten szándéka szerint élnek, és ez az áldás maradjon velük mindenkor. – Ámen.”

A borosgazdák az új bort az oltár elé helyezik, hogy a miséző pap áldja és szentelje meg munkájuk gyümölcsét.