Az alábbiakban Molnár Péter felvidéki születésű lelkiatya, a Váci Egyházmegyében található Abony plébánosa Mindenszentek és Halottak Napja alkalmából írt gondolatait olvashatják.

Tisztelt Olvasók,

Kedves Testvérek!

November hónap első két napjáról csaknem mindnyájunknak a temető, ill. Mindenszentek és Halottak napja jut eszébe. Néha azt gondolom, hogy ha rajtam múlna (még szerencse, hogy nem így van), a naptárban felcserélném e két napot, hogy „időrendi sorrendben” – előbb drága halottainkra emlékezzünk, majd hitünk reményében kérjük az Istent: fogadja lelküket minden szentek közösségébe!

Egy életem, egy halálom… szokás mondani. De hitünk vigasztalást üzen! Hittel valljuk, hogy a lelket Isten örök létre teremtette, s hogy – bár földi utunk valóban véges, – drága szeretteink lelke Istennél tovább él. Ennek talán legegyszerűbb, de legjobban érezhető igazsága, hogy akármilyen régen távoztak drága nagyszüleink, szülők és rokonok, barátok és kedves ismerősök; az irántuk való szeretetünk nem múlik, nem csökken, nem érezzük azt, hogy hónapok múltán, vagy évek elteltével már kevésbé szeretnénk őket. Épp ellenkezőleg! Az idő előrehaladtával még többször jutnak eszünkbe, egyre inkább úgy érezzük: még jobban szeretjük őket!

Amikor e sorokat írom, épp drága nagymamámra emlékezem, aki napra pontosan száz évvel ezelőtt született. Istennek hála szép kort élt meg (fél év híján 90 esztendőt), és bár 10 és fél éve elköltözött e világból, mégis úgy érzem, úgy érezzük: valahogy máshol és más módon; de tovább él! Ez pedig nem valami múló emlékkép, nem csak kedves emlékezés, sokkal több annál! Hitünk azon reménye, hogy földi létünk után az örök élet vár minket – minden szentek, vagyis az összes szent közösségében!

Elhunyt testvéreinkre milyen szépen mondja magyar nyelvünk, hogy „elköltöztek ebből a világból”. Ha valakik elköltöznek (pl. a fiatalok másik lakásba, házba; akár a fővárosba, vagy külföldre), attól ugyanúgy élnek tovább, csak máshol tudjuk őket felkeresni, más lesz a lakcímük, de élnek, boldogulnak. Lelki értelemben így vagyunk azokkal is, akik már „elköltöztek” ebből a világból. Felkeresni őket ugyan csak az emlékezés helyén tudjuk, ahol leróhatjuk kegyeletünket, de a temetőkben a magyar irodalom egyik nagy alakjával – Gárdonyi Gézával együtt valljuk, ami végakarata szerint a nagyszerű író sírján is szerepel: CSAK A TESTE

Hitünk reményében kérjük az Urat: fogadja magához lelküket, hogy szeretteink lelke Mindenszentek ünnepén – már minden szentek közösségében éljen tovább! Mindenszentek estéjén, Halottak napján a temetői gyertyák és mécsesek pedig Isten múlhatatlan világosságát juttassák eszünkbe, ahogy az esti szentmisékben is kérjük:

Adj, Urunk, örök nyugodalmat nekik,

és az örök világosság fényeskedjék nekik;

szentjeid körében, Urunk, mindörökre, mert jóságos vagy.

Tisztelettel, szeretettel:

Molnár Péter

plébános