A Csemadok Alistáli Helyi Szervezet Csipcsirip irodalmi színpadának március 15-i ünnepi műsorával vette kezdetét Dunaszerdahelyen a Városi Művelődési Központban az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc 164. évfordulóján az ünnepi megemlékezés.

A színházterem színültig megtelt, a közel egy órás műsorban a magyar irodalom jeles költőinek verseiből, illetve a Kormorán zenekar énekeiből hallhatott a közönség összeállítást.

A dunaszerdahelyi március 15-i ünnepség a Vámbéry téren folytatódott, ahol a Vox Camerata énekkar elsőként elénekelte a Szózatot. Hájos Zoltán, Dunaszerdahely város polgármestere ünnepi szónoklatában úgy fogalmazott: „A tavasz mindig is a változásnak, valami újnak a szimbóluma”. 1848 tavasza – mint mondta – változásokat hozott Magyarország, a magyar nemzet életében. A mostani tavasz pedig itt, a Felvidéken hoz változásokat nemzeti közösségünknek. A polgármester rámutatott: a március 10-i előrehozott parlamenti választások tétje az volt, hogy közösségünk erős parlamenti képviseletet szerezzen. “Most az öröm helyett inkább az üröm az, amely a lelkünkbe költözött…” – fogalmazott Hájos Zoltán.

Dunaszerdahely első embere a parlamenti választásokkal kapcsolatban csalódottságának adott hangot amiatt, mert Szlovákiában a magyar emberek nem a szlovákokkal való együttműködésre és a nemzeti megmaradásra adták le a szavazatukat, hanem olyan együttműködésre, amelyben nem fontos a nemzeti önazonosság.

„Ez csak úgy volt lehetséges, hogy egyes felvidéki magyaroknak egyre kevésbé számít a nemzeti hovatartozásuk. Biztosan elfogadták azt a jelszót, hogy az orvosnak, a péknek a nemzetisége nem fontos! Bizonyára ez a körülmény is közrejátszhatott a népszámlálás eredményeinek alakulásában. Elődeink a választási eredményekre való tekintettel biztosan nem lennének ránk büszkék, nem hiszem, hogy azért ontották vérüket, hogy mi itt Felvidéken feladjuk nemzeti hovatartozásunkat.” – szögezte le.

Hájos Zoltán végezetül rámutatott: attól nem lesznek lojálisabbak a felvidéki magyarok, ha megtagadják magyarságunkat, ha asszimilálódnak. “Ellenkezőleg, akkor tudunk igazán lojálisak lenni az országhoz, ahol megszülettünk, ahol felnőttünk, ahol dolgozunk és megöregszünk, ha a többségi nemzettől maradéktalanul megkapjuk közösségi jogainkat, és itt a szülőföldünkön otthon érezhetjük magunkat.”

Az ünnepi beszédet akárcsak a pozsonyi, központi ünnepségen, Dunaszerdahgelyen is Szakály Sándor történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora mondta el, aki az 1948-49-es forradalom és szabadságharc kapcsán kitért a nemzetiségek szabadság utáni vágyára, a szólásszabadság iránti igényükre s a nemzeti összefogás fontosságára is.

Dr. Morován Zsolt Magyarország pozsonyi nagykövetségének konzulja előbb felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét a határon túli magyarokhoz, majd saját gondolatait is megosztotta az időközben közel ezerfősre duzzadt ünneplő sereggel.

A pozsonyi konzul kiemelte, a magyar forradalom bírta legtovább a Habsburg Birodalommal szemben. Emlékeztetett: a cári Oroszország 200 000-es serege csak egy román pásztor árulása révén tudott betörni a Kárpát-medencébe, a magyarok természetes lakóhelyére.

Morován Zsolt úgy fogalmazott, a magyar nemzet egy földi és egy égi titok segítségével tudott hatékonnyá és ellenállhatatlanná válni. A földi titok rejtélye abban állt, hogy az akkori magyar kormányt összetételét szinte majdnem mindegyik politikai réteg képviselte. Az égi titok pedig a „magyarok Istenében” lakozik, hiszen a keresztény világban egyedül a magyar nép veszi a bátorságot, hogy saját Istenüknek szólítsa a Teremtőt.

A magyar diplomata megemlítette azt is, hogy a mai kor magyarja genetikailag megegyezik Koppány és Hunyadi Mátyás magyarjaival, de az 1848-as idők magyarjaival is. Viszont fel kell nőni szellemileg is az ősökhöz és nagyjainkhoz fogalmazott a konzul.

Az ünnepséget a koszorúzás zárta, amelyen közel 30 szervezet helyezte el a megemlékezés virágait a szabadságharc emlékművénél. A dunaszerdahelyi március 15-i ünnepség Nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével zárult.