A Pázmaneum Társulás és a Kortárs Magyar Galéria szervezésében Az Éjszak a Vermes-villa elnevezésű rendezvény keretén belül június 24-én gróf Széchenyi Istvánra emlékeztünk az emlékév kapcsán.
A Pázmaneum Társulás őszinte tisztelettel adózik gróf Széchenyi István emléke előtt, aki az egész összmagyarság példaképe és az egyik legnagyobb hazafi előtt. Élete és munkássága arra ösztönöz bennünket, hogy felvidéki magyarként hűen ragaszkodjunk magyarságunkhoz, kultúránkhoz és hitünk megtartásához. Fontosnak tartjuk, hogy a gazdasági fellendülés mellett a jövő fiatalsága anyanyelvén tanulhasson és tudományos ismereteit kamatoztathassa. A keresztény Európa jövője nagy mértékben függ nemzeti identitásunk megőrzésétől, amelyben nagy szerepet vállalt Széchenyi István. Az Ő példája mérvadó a jelenben is.
Dr. Cserháti László Gábor, a Széchenyi Társaság alelnökének, a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play Bizottság tagjának „Széchenyi üzenete a mának” c. előadásával emlékeztünk a legnagyobb magyarról. A megjelenteket Karaffa Attila a Pázmaneum ügyvezető elnöke, Dunaszerdahely város Kulturális és Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának elnöke köszöntötte és hangsúlyozta, hogy a város sem feledkezik el a Széchenyi-emlékév kapcsán megemlékezni a magyar történelem egyik legnagyobb alakjáról.
A Széchenyi Társaság alelnöke előadásában részletesen szólt a gróf életéről, munkásságáról, a magyar nemzeti történelemben meghatározó szerepvállalásáról és honfitársai iránt érzett szeretetéről.
„Hát milyen ember az, aki a következőt írja fiának:
„Legnevetségesebb az emberben a büszkeség származására és külsejére, mert ezekhez
egyáltalán nem járult hozzá – de mindkettőt megbecstelenítheti és megváltoztathatja, ha az elsőt embertársaival… érezteti, az utóbbit pedig különböző dolgokkal, erőinek pajkos megfeszítésével gyengíti és satnyává teszi … Csak annyira becsüld tehát, kedves fiam, származásodat, hogy meg ne becstelenítsd. Nem kevésbé veszélyes zátony egy dicsőségszomjas, fiatal ember számára a gazdagság…Te, e tekintetben is milliónyi embertársad között megáldattál jóságos teremtőd által. A pénz csupán el van helyezve nálad, s nem a Te tulajdonod, mert nem azzal lépsz az ítélőszék elé, hanem csupán az elszámolás kötelezettségével. Ez indítson Téged a pénz megbecsülésére… Alattvalóid verejtéke ez, némely beteg és szükséget, éhséget és szomjúságot szenvedő munkás könnyei tapadnak e pénzen.. Hogy ezeket felszárítsd, a pénz jelentékeny részének az összes szenvedők atyja nevében vissza kell kerülnie hozzájuk, ebből könnyen beláthatod, mennyire szükséges e szegény pénztárnak megfelelő állapota, rendje és a gondozó figyelme, hogy az alárendeltek hasznára váljék. Ha ők benned a tudományt, az igazságosságot, rendet, a kitartó szorgalmat és a jótékonyságot látják, akkor ők is becsületesen, szorgalmasan és igazságosan fognak szolgálni.” – mondta el előadásában Dr. Cserháti László.
Fontosnak tartotta elmondani Széchenyi István gondolatvilágát, amely az anyanyelv használata
körül forgott, együtt a nemzetiségi felfogással. Ezt, a sokak szerint talán legfontosabb problémát
ő a Hunnia című munkájában (amelyhez 1834-ben fog hozzá) járja körül, elmarasztalva a nemességet, szemére hányva a tudatlanságot, műveletlenséget, pazarló magatartást, a magyar nyelv háttérbe szorítását, hiszen az anyanyelv kiszorul az elő szobák és a kunyhók falai közé.
Az érdekfeszítő, a múltból a mának szóló előadást kis Széchenyiről szóló kiállítás is színesítette.
