A búcsújárás Valassik János plébános nevéhez kötődik, aki 1758-ban  Kármelhegyi Boldogasszony társulást hozott létre.  Ehhez engedélyért a budai kármelita prior-hoz folyamodott.  Ezen cselekedetéért XIII. Kelemen pápa a társulat minden tagját búcsúkiváltságokban részesítette.
A zarándoklat menete a búcsús menettel kezdődik, ebben a hívek papjukkal az élen keresztet visznek, a zarándokok délidőben érkeznek a faluba, a virággokkal feldíszített templom irányába mennek. A barkai templom főoltárképe Stock Szent Simont ábrázolja, amint a szent vállruhát – skapulárét átveszi a Szűzanyától. Az oltárkép Rómából származik, aminek legendája, hogy egy Kuchta nevezetű lucskai /szomszédos falu Barkával/ vallásos ember egyszer útra kelt, két fia Rómában tanult teológiát, a harmadik bénán otthon feküdt.
Útközben a Kármel-hegyi Szűz Mária képe előtt imádkozott, találkozott egy festővel, aki ezt a képet megfestette neki. Barkára érkezve a templom előtt hálát adott istennek, megcsókolta a földet és eközben megszólaltak a harangok.
Itt építettek kápolnát, a képet a templomnak ajándékozta, az oltárkép felhelyezésére odaérkezett felesége a meggyólult fiával.
A barkai búcsúnak nagy térségi jelentősége van, mondhatni Királyhelmectől Rimaszombatig, de zarándokok jönnek a közeli országokból, és találkozóhelyül szolgál a szlovákiai és magyarországi klérus tagjai számára is.
Érdekességgel bír, hogy nem csak a katolikus de a református helyi lakosság családi vendéglátásaival is egybekapcsolódik.
A búcsúra Barkán minden évben július 16.-a utáni vasárnapon kerül sor, az elmúlt évben ünnepelték a 250 éves búcsújárást.