Pintér Zoltán atya versét tesszük közzé, aki az iskolai beiratkozások kapcsán fogalmazta meg gondolatait a magyar iskola fontosságáról.

Első osztályos lesz a gyerek / Gondolatok a nemzeti önazonosságunkról /

Boldog az az ember, akár magyar, akár szlovák,
Kinek számára az anyanyelv kincs.
Csak úgy lemondani róla,
Számára, – olyan helyzet, -nincs.

Ha a gyermekét a szülő anyanyelvű iskolába íratja,
Mindenkor biztos lehet abban,
Hogy gyermekének a lehető legjobbat akarta.
A nagy pedagógus, Comenius is ezt tanította.

Honfitársaink egykor, még a kitelepítést is vállalták,
De magyar nemzetiségüket meg nem tagadták.
Korunk követelménye: példájukat követni
Hősies áldozatukat sohasem feledni.

Gyöngébb lehet annak a szülőnek a nemzeti öntudata,
Ki gyermekét idegen nyelvű iskolába íratja.
Az alapismereteket anyanyelvünkön kell megszerezni,
Erre lehet igazán maradandót, jövőt építeni.

Hitünket is az édes anyanyelvünkön kell gyakorolni,
Az Úrral beszélgetni, imádkozni, énekelni,
Bűneinket Isten előtt megvallani,
Igét hirdetni, Istentiszteleten részt venni.

Ha valaki erről az útról le akar téríteni,
„Jóindulatát” kétségbe lehet vonni.
Kinek az anyanyelvtől fontosabb a” könnyebb érvényesülés”,
Annak nemzeti öntudatát könnyebben érheti sérülés.

Az asszimiláció lassú, csendes folyamat,
Az idegen nyelvű iskolába járó gyerekre nagyobb hatással van.
Ahol a magyar nyelv még a templomból is kiszorul,
Ott a beolvadás menthetetlenül felgyorsul.

Ha meghunyászkodsz, s nem vállalod a nemzetiségedet,
Megbánthatod vele a becsületes szlovák testvéredet.
Reményik Sándorral kérő szóval valljuk:
A TEMPLOMOT és az ISKOLÁT soha ne hagyjuk!

Pintér Zoltán