|
Gyürki László atya könyvbemutatót tart Vízkeleten
November 6-án pénteken délután 16
órakor Vizkeleten a szentmise
keretében mutatja be Dr. Gyürki László
pápai prelátus Dr. Kozma Ferenc
felvidéki születésű atya életéről
szóló könyvét a római katolikus
templomban.
Dr. Kozma Ferenc a Galánta melletti Nemeskosúton született
1902-ben. A Kozma családban tíz gyermek közül két leány szerzetesnőként
szentelte magát Istennek, egy fiú pedig Krisztus papja lett. Példás
családi élet alakította jellemét. Mindig hálával emlékezett meg
szüleiről, testvéreiről. Nagyon komolyan vette felkészülését a papságra
a szemináriumban. Talán érezte, hogy milyen nehéz feladatra hívja az
Isten. Hitoktató, külföldre szakadt magyarok lelkipásztora, papságra
készülő fiatalok nevelője, majd – mint az arsi plébános – falusi hívek
lelkipásztora lett. Szentelése után Zalaegerszegen hitoktató,
Mindszenty József káplánja lett.
Kozma Ferenc Don Bosco szellemében a fiatalok nevelője volt
Zalaegerszegen. Majdnem fél évszázad múlva is emlékezett rá a nagy
magyar bíboros innsbrucki látogatásakor. Innen küldik Innsbruckba, hogy
továbbképezze magát a szent tudományokban. Jól használja fel a kapott
lehetőséget. Korának sürgető problémájára figyel, a szociális
igazságosságra, a munkások helyzetére. Erről írja doktori értekezését.
A munkásnak joga van az igazságos bérre. A kommunizmus nyomulása idején
nagyon átérzi ennek fontosságát. Tudásban, tapasztalatokban, a nyelvek
ismeretében gazdagodva tér innen haza, s lesz 10 éven át a
franciaországi magyarok lelkipásztora. A hazájuktól elszakadt magyarok
igazi pásztora, atyja, segítője, orvosa akart lenni. Nemcsak lelkükkel
törődött, hanem az egész embert látta, és sietett segítségükre.
Munkahelyet szerez, jogi ügyeiket intézi, zarándoklatokat szervez
számukra. Fáradhatatlanul keresi és látogatja a családokat. Hazatérve
Franciaországból a papságra készülő ifjak lelki nevelését bízza rá
püspöke, spirituális lett. Öt éven át végzi nagy igényességgel,
szeretettel ezt a feladatot. Felkészíti a papnövendékeket a
lelkipásztori munkára. Imádságra, a lelki életre és az ebből fakadó
lelkipásztori munkára vezeti őket. Ma már csak néhányan élnek ezek
közül. Közéjük tartozik Dr. Smej József maribori segédpüspök is. A
legnehezebb időben lesz maga is gyakorló lelkipásztor, amikor
Rábakethelyre küldi plébánosnak főpásztora, Kovács Sándor. Csendben,
feltűnés nélkül érkezik ide. Első útja a templomba vezet. Segítséget
kér isteni Mesterétől munkájához.
A francia minta szerint igyekszik végezni lelkipásztori munkáját:
öntudatos világi híveket nevel, akik felelősséget érzenek plébániájuk
iránt. Megszervezi a katolikus egyesületeket, legény- és leányegyletet,
ministráns gárdát szervez. Példaadóan végzi a hitoktatást, foglalkozik
a fiatalokkal, szinte barátjuk lesz. A lelkiek mellett gondja van a
templomra, annak berendezésére. Megérlelődik benne a gondolat, hogy a
magyarlaki híveknek templomra lenne szüksége. A legnehezebb időben
váltja valóra tervét, megépít egy modern, művészileg berendezett
templomot. Hogy ez milyen gondot jelentett, ezt ma már csak az idősebb
generáció tudja.
Nem riad vissza semmiféle fáradságtól sem: szervez, buzdít, igyekszik
az anyagiakat is előteremteni, s megvalósul a csoda: megépül a templom.
Isten őt is alakította a szenvedések kohójában. Nemcsak a kommunista
diktatúra megpróbáltatásaiból vette ki részét, hanem ezen idő alatt éri
élete legnagyobb megpróbáltatása: szeretett káplánját Brenner Jánost a
kommunista hatalom meggyilkoltatja. Ennek körülményei ismeretesek
előttünk, de nem tudjuk átélni, hogy mit érzett ő, milyen szenvedést
jelentett számára. Mindezt tetézte az, hogy el kellett hagynia kethelyi
és magyarlaki híveit. A magyarlaki templom felszentelését már nem érte
meg Magyarlakon, a kommunista hatalom Oszkóba helyeztette püspökével.
Hihetetlen fájdalmat jelentett ez számára, de
új híveivel Oszkón nem
érezteti mindezt, hanem itt is végzi tovább
lelkipásztori munkáját.
Akiket az Úr szeret, sokszor kemény
próbatételnek veti alá. Kozma
plébános számára még egy
nehéz keresztet küldött: súlyos
betegséget.
Nem tudott beszélni többé, nem hirdethette az Isten
igéjét. Ezután már
szenvedésével prédikált és tett
tanúságot hitéről,
hivatásáról. Így
érte meg aranymiséjét, amire meghatódva
emlékeznek az oszkói hívek. Ez
volt hálaadása egész
életéért. Aranymiséje után
rövidesen hazahívta az
Úr, hogy megadja neki a hűségeseknek ígért
jutalmat.
Pázmaneum
|
|
|
|