2009. június 5-én szép ünnepre ébredt a Komárom-Esztergom megyei falu,
Császár lakossága. Hosszú évtizedekig ez a nap összeolvadt az év többi
napjával, mert nem volt szabad megemlékezni Wohlmuth Ferenc atya
vértanú haláláról.
Akit igazán szeretnek, tisztelnek, az sosem hal meg. Ez a
megállapítás igaz az ő személyére is. Most, mintha kárpótolni akarták
volna az elmaradt megemlékezéseket, ünnepeket. , Császár katolikus
hívői méltó, felemelő ünneppel adóztak Wohlmuth Ferenc atya papi és
emberi nagysága előtt.
90 évvel ezelőtt, 1919. június 5-én a haldokló munkáshatalom pribékjei
a községháza előtt a falu lakóinak szeme láttára felakasztották a
szentéletű, hivatásában és emberi magatartásában példás életű
plébánost. Azt az embert, akit felekezeti hovatartozástól függetlenül
szerettek, tiszteltek. Egy módos gazda 4 ökör árát ajánlotta fel az
életéért, de a hatalom mámorától megvadult gyilkosoknak semmi sem volt
elég. Példát akartak statuálni a pap kivégzésével.
A jóérzésű emberek megsiratták és
lelkükben ápolták emlékét,
továbbadva
a következő generációknak. Jellemét mutatja,
hogy az akasztófa
árnyékában, életének utolsó
pillanataiban sem a gyilkosok iránti
gyűlölet tükröződött az arcán, nem
törődött velük, hanem híveinek adott
útravalóul még néhány biztató
szót. 25 évig volt a község
plébánosa.
A 2008 nyarán a császári katolikus
egyházközségbe kinevezett Író
Sándor
atya, megismerve Wohlmuth Ferenc életét és
munkásságát, szükségesnek
tartotta a vértanú emlékének
méltó ápolását - ő
indítványozta, hogy
állítsanak szobrot emlékének.
A szoboravató ünnepségre eljöttek
Sopronnyékről (ma az ausztiai
Neckenmarkt), Wohlmuth atya szülőfalujából, valamint
Felvidékről, a
környékbeli városokból, falvakból a
megemlékezni vágyó hívek. Az ünnep
emelkedettségére a koronát dr. Pápai Lajos
püspök úr tette fel azzal,
hogy főpapi szentmisét pontifikált a
császári templomban.
Kora délután több száz hívő vonult ki
a katolikus temetőbe. Útközben
Horváth István mocsai plébános
vezetésével a rózsafüzért
imádkozva,
énekelve fohászkodtak a mártír
papért. Wohlmuth Ferenc atya sírjánál
Író Sándor atya , valamint a jelenlévő
papok és hívek helyeztek el
mécseseket, virágokat.. A síremléken
olvashatóak a kegyetlenül
kivégzett plébános utolsó mondatai,
melyeket császári híveihez
intézett:
„Elmegyek, mert elveimért pusztulnom kell.
Sokat dolgoztam értetek, hogy boldogok legyetek.
Ezért csak imáitokat kérem. Isten veletek!”
A
megemlékező közösség ezután a
községháza elé vonult, ahol a
császári
jó pásztort 90 esztendővel ezelőtt felakasztották.
Az emléktáblánál a
vértanúság napjának eseményeit
felidézve Szalai Gábor tatai plébános
tartott megemlékező beszédet, majd a Szózat
elhangzása után a kegyelet
koszorúit helyezték el a helyszínen. A szentmise
előtt dr.. Török
József professzor úr méltatta a
vértanú lelkipásztor
tevékenységét.,
majd könyvismertetőt tartott. A Vörösváry Ernő
által 1923-ban megjelent
könyvecskét most újra kiadta az
egyházközség. Ezután következett a
megyéspüspök valamint a mintegy 30 lelkipásztor
által bemutatott
szentmise, amelyen zsúfolásig megtelt a templom, valamint
az előtte
levő tér.
A szentmisét követően került sor a fehér mészkőből kifaragott szobor
felavatására, amelyet az alkotó, Illyés András szobrászművész
személyesen mutatott be. Az életnagyságú mű Wohlmuth Ferenc atyát papi
öltözetben, kezében keresztet tartva ábrázolja. A szoboravató beszédet
Völner Pál, a Komárom – Esztergom megyei közgyűlés elnöke tartotta,
majd felolvasásra került Orbán Viktor volt miniszterelnök üdvözlő
levele.
Egy fájdalmas esemény is beárnyékolta a megemlékezést. Az ünnep előtti
napon rablók törtek be a templomba, letépték és elvitték az
oltárképeket.
